Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - MÉRLEG - Juhász Dósa János: Generációs futamok Kisvárdán
MÉRLEG kergető hőse szellemi rokona Cyranónak és Platonovnak. Nem képesek még ésszerű alkukra sem, így törvényszerű, hogy eltapossák őket. Tompa stúdióe- lőadást csinál Moliere nagyszínpadhoz szoktatott darabjából, hősei kézzelfogható távolságban dagonyáznak szürke életeink hétköznapjaiban. Bogdán Zsolt Alceste-ja, ahogy összebújik a kisasztal alatt, már még szánalmat sem tud bennünk kelteni. Az ilyen emberek eleve bukásra születtek. Az előadás Kisvárda város díját kapta. A kolozsváriak mellett Erdély másik izgalmas csapata Sepsiszentgyörgyben található, ahol két fiatal rendező és az általuk teremtett új játékstílus „borzolja” a kedélyeket, főleg az idősebb generáció körében. Barabás Olga és Bocsárdi László rendezései évek óta Kisvárda legféltettebb csemegéi közé tartoznak (Alkésztisz, Don Juan, Vízityúk, Peer Gynt, Kazimír és Karolina), de a konzervatívabb sepsiszentgyörgyiek is megkapják a magukét. Beregszász és Komárom számára is megszívlelendő példa lehetne. Izgalmas vállalkozás volt tavaly a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió és a Háromszék Táncegyüttes vállalkozása a Lorca művéből készült Vérnász Bocsárdi László rendezésében, aki mai cigány környezetbe helyezte a darabot. Kevésbé volt izgalmas a csíkszeredaiak táncszínháza, akik Valle-Inclán Vérkötelék című tragédiáját írták át testnyelvre Budaházi Attila dramaturg közreműködésével. A rendező, a még főiskolás Béres László spanyol zenét választott, de nem tudta végig azonos hőfokon tartani az előadást, s a prózai színészek sem voltak képesek megbirkózni a feladattal. Az előadás így is a fesztivál egyik legérdekesebb vállalkozásának bizonyult. Béres László dolgozott a gyergyószentmiklósiakkal is, de az előbbivel ellentétben Pintér A születésnap című ellendrámájával sem ő, sem a színészei nem tudtak mit kezdeni. Talán igaza volt annak a kritikusnak, aki szerint Pintér azok közé a szerzők közé tartozik, akiket csak egyszer szabad játszani. Ez az előadás teljes mértékben őt igazolta. Klasszikus és igen unalmas darabbal rukkoltak elő a szatmárnémetiek. A Rómeó és Júlia felmondja Shakespeare szövegét, de nem tesz hozzá semmi érdemlegeset. Azzal, hogy a két tábor más színű egyenruhát visel, teljesen egysíkúvá teszi a látottakat, a szürke ronda várfalat utánzó díszlet láttán minden illúziónk gyorsan szertefoszlik. A Rómeót játszó Sebestyén Aba pedig mintha csak átlépne a szatmárnémetiek Amadeusának címszerepéből. Csíkszereda mellett a másik új erdélyi társulat Székelyudvarhelyen alakult, de se a tavalyi Két úr szolgája, se Páskándi Vendégség című tézisdrámájának színrevitele nem ütötte meg a profi szintet. Talán a Dávid Ferencet vendégként alakító Győrffy András az egyetlen kivétel. A temesváriak már két éve ígérték Raymond Cousse két egyfelvonásosát (Sonkastratégia, Gyermekszemmel), de Vietor Ioan Frunza rendezése csak az idén készült el, s felemás eredményt hozott. Vietor Ioan Frunza lassan már csak magyar társulatokat rendez, s két éve a Lorenzaccio színrevitelével új korszakot ígért a háromnyelvű, de magyar lakosságát szinte már teljesen elvesztett Temesváron. A két monodráma sajnos igen gyenge alapanyag, s nem is igen tud velük mit kezdeni. Pedig a román iskolára annyira jellemző igen erős látványvilágot és szituációteremtést ez a rendezése sem nélkülözi. A két előadást egy halottaskocsi köti össze, ahogy a két darabot a halál. A disznó pontos stratégiát kidolgozva hizlalja magát, s
