Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - MÉRLEG - Juhász Dósa János: Generációs futamok Kisvárdán
MÉRLEG készül az elkerülhetetlen torra, míg a másik darabban egy kisfiú felnőtté válását látjuk, amikor találkozik egyik barátja halálával. Balázs Attila mindenesetre sokkal jobb kisfiú, mint amilyen disznó Demeter András. A Nagyváradi színház az utóbbi években semmi érdemlegeset nem tudott felmutatni, nem történt ez másképp az idén sem. J. Graham Reid ír szerző Zárt ajtó mögött című terrorizmusellenes darabját Vlad Massaci vitte színre, aki az első részben olcsó bohózattal nyitott, s innen próbált eljutni a pszichodrámáig. Hihetetlenül és sikertelenül. A marosvásárhelyiek tavaly a fiatalokat szerepeltették. Két éve ifjodott meg a társulat, amikor Béres András lett az igazgató. Novák Eszter, akit akkoriban menesztettek az Új Színházból, igazi csapatot csinált Goldoni segítségével, s ezt csak fokozta a Szentivánéji álommal. A tavalyi év másik kiemelkedő előadása volt Wedekind A tavasz ébredése egy szintén kezdő román rendező, Anca Bradu értelmezésében. Ez utóbbi minden pozitívuma ellenére egy megoldatlan előadás, amelybe igen nehezen illeszkedtek be a társulat idősebb tagjai. Az idén a színház a legidősebb generációt hozta el Kisvárdára. Három ékesebb színésznőnek biztosít jutalomjátékot a Színésznők című, mellesleg igen gyengécske katalán darab. Három kimustrált színésznő kénytelen visszaemlékezni pályakezdésére egy agilis színészpalánta miatt, aki az adott korról a szakdolgozatát írja. Konzervatív színjátszás a javából, afféle társalgási dráma három zseniális színésznő (Farkas Ibolya, Bíluska Annamária, Mende Gaby) asszisztálásával. Ez is egy járható út. A csodát Kisvárdára már harmadik éve a vajdaságiak hozták el. Egy fiatal társaság, akik a háború poklában megtanultak nappal és bombariadó mellett játszani. Kezdődött mindez egy fiatal szlovák szerző Martin Cicvák Profik háza című, a Transpotting világát idéző világával, amit Varga Emese fordított magyarra. Az újvidékiek tavaly Pirandello Hat szerep keres szerzőt, illetve Örkény István Pisti a vérzivatarban című groteszkjével jöttek. De ne feledjem a Páratlan páros című bohózatot sem, ami László Sándor rendezésében abszurd lett a javából. Ül az Isten egy körmagaslaton, s a lábát lógázza, de a végét már ő sem bírja tétlenül nézni. Csak özvegy Varsányiné találja fel magát, aki még az atomháború után is egérirtást vállal, igaz, csak hozott szalonnával. Önirónia és életigenlés, felső fokon. A szabadkaiak Tasnádi István Lajkó Félix zenéjével és Sziveri János verseivel megspékelt Közellenség című Kolhaas Mihály-sztori- jukat mutatják be, ahol elfelejtik, hogy nem a hangerő és a decibelek mennyisége a fontos. A Csáth Géza művéből készült Zách Klára című mű viszont Hernyák György kettős változatában döbbenetes élmény a maga naturális és korszakhű díszletei között. Nézőpont kérdése minden! Nézőpont kérdése minden? Nagypál Gábor, Szloboda Tibor és Balázs Áron — három kiemelkedő őstehetség a sok-sok ifjú színész közül. A szabadkaiak az idén Weöres Sándor A holdbéli csónakos című művét hozzák magukkal. Egy királylány történetét, aki az égi, tiszta, romlatlannak hitt szépért rajong, holott a földön várja az ízig-vérig hús-vér ember, Medvefia. A sok-sok megoldatlanság ellenére, amit magában rejt Weöres műve, felejthetetlen Verebes Ernő zenéje, amely néha rá is telepszik az előadás szívére. A szabadkai Kosztolányi Színházban Macbethet rendez az előbb említett
