Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - MÉRLEG - Juhász Dósa János: Generációs futamok Kisvárdán
MÉRLEG Generációs futamok Kisvárdán A kisvárdai színházi fesztivált 1989-ben Pribula László, a kisvárdai művelődési ház akkori igazgatója találta ki. Kisvárda 2001-ben a legnagyobb magyar színházi felsztiválnak adott otthont, amelyen az akkori hárommal szemben az idén immár közel harminc társulat képviseltette magát. Bár időnként itt is, mint minden fesztiválon, felröppentek rémhírek a fesztivál megszüntetéséről, illetve áthelyezéséről, hiszen Kisvárdán sem minden ideális, s a polgármester körül időnként elhíresülő botrányok sem tesznek jót a fesztivál hírnevének, de az idén a legilletékesebb, a magyar kulturális minisztérium jelezte, semmi ok arra, hogy a fesztivált esetleg vándorfesztivállá alakítsák, hisz ez az Országos Színházi Találkozónak sem tett jót, amit az idei évtől kezdve szintén állandó helyszínen, Pécsett bonyolítanak le. Kisvárda tehát a gondjaival együtt él és virul, s erről a magyar sajtó is kezd tudomást venni. Nekünk, Felvidékieknek az utóbbi két év lehet fölöttébb kedves, amikor is mindkét hivatalos társulatunk komoly eredményeket ért el, s az idén már a fesztivál fődíja is Komáromba vándorolt. Az utóbbi két évben külön hangsúllyal jelentkeztek a fesztiválon a generációs problémák, amelyek rányomták a bélyegüket a fesztivál előadásaira és hangulatára is. De előbb néhány szót általánosságban is Kisvárdáról. 1989-ben Kisvárda ideális helyszínnek tűnt egy határon túli fesztivál lebonyolítására, hiszen a város ugyan Magyarország központjától távol, de alig néhány kilométerre Felvidéktől, Ukrajnától és csak némileg távolabb Erdélytől. Igen ám, de akkor csak három társulat szerepelt, míg az idén már közel harminc. Kisvárda kicsinek bizonyult ekkora vendégsereg fogadására, így az az ötlet, hogy a társulatok ne csak játsszanak, de meg is nézzék egymást, hiú ábrándnak bizonyult. A szálláslehetőségek egyre katasztrofálisabbak, s mintha a csoportok nem is igényelnék, hogy egymást megnézzék, sokszor még a saját előadásaik szakmai értékelésére sem mennek el, ha pedig elmennek, órákat sajnáltatják magukat. Az az ötlet sem igen vált be, hogy a társulatok a környéken tájoljanak, és eljussanak a környező országokba egy-egy vendégszereplésre. A határok még mindig szilárdan őrzik bástyáikat. Az utóbbi években a legnagyobb gondot a válogatás teljes hiánya okozza, s a mértéktelenül elszaporodott produkciók még a legelszántabb színházrajongókat is megviselik. A fesztivál művészeti vezetője ugyan el-ellátogat egy-egy színházba, de a társulatok maguk döntik el, hogy mivel kívánnak szerepelni. így kerülhetnek
