Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Fried István: Dionýz Ďurišin komparatisztikájának időszerűsége (esszé)
Fried István szlovák—magyar irodalmi érintkezések és interferenciák „tipológiájának” körülírásán töprengve olyan, megvitatandó, kiterjeszthetőségét kikísérletezendő fogalmakat illesztett be rendszerébe, mint a kettős irodalmiság (biliterár- nosť), kettős honosság (dvojdomovosť), tágabb értelemben: irodalomköziség (medziliterárnosť), irodalomközi folyamat (medziliterárny proces), irodalomközi együttes (csoport, közösség) (medziliteráme spoločenstvo), miközben mind a nemzeti irodalmi, mind az irodalomközi folyamatot az irodalmi folyamat „alrendszereként” tételezte. Az irodalomközi folyamat ontológiai aspektusaként pedig az irodalomközi együtteseket (a kutatásban másutt olykor régió vagy szubrégió), illetőleg a vele összefüggésben látható-látandó világ- irodalmat nevezte meg. Az irodalomközi együttesek megkülönböztető jellegéül viszont az alábbiakat sorolja föl: etnikai, nyelvi (többnyelvű vagy egynyelvű rendszer), adminisztratív (többnemzetiségű rendszer/irodalom), ideológiai (több irodalomból összetevődő rendszer), földrajzi, differenciáló, vallási, gyarmati stb. Ez utóbbinál tünteti föl az irodalmi gyarmat, illetőleg az irodalmi metropolis fogalmát. Ugyanebben az alrendszerben az eddigi inkább szinkron szemlélet után diakronikusan mutatja az irodalomként irodalomköziséggé válható tényezőket a kezdetlegestől a bonyolultig, a szóbeliségtől a városállamokig, a poliszokig és a középkori „nemzetiségi” irodalomtól (stredoveká národnost. Üt.) a nemzeti irodalmon át az újkori nemzetiségi irodalomig, azok kontextusáig (Novodobá národnost. Üt., jej kontexty). Hogy magyar részről kétségek merültek föl Durišinnak például a szlovákiai magyar irodalom státusát, kapcsolatrendszerét, meghatározhatóságát illetőleg, nem csökkenti annak jelentőségét, hogy ezt a mai napig (és ki tudja, meddig még?) megnyugtató és viszonylagosan elfogadható módon tudományos alapossággal le és körül nem írt, sokak által megkérdőjelezett, mások által határozottabban tételezett — az egyszerűség kedvéért nevezzük így — irodalmi/történeti fikciót a világ- irodalomról szóló, könyvnyi fejtegetései során tárgyalja, megkísérli összefüggéseiben, lehetséges érintkezései láncolatában beilleszteni fogalomrendszerébe. Durisin fogalomalkotására hatott egyfelől a tanulmány megírása időpontjában uralkodó szlovák politikai/nemzetiségpolitikai elképzelés, amelyet párthatározatok rögzítettek (a szó legszorosabb értelmében), másfelől a nemzetközi komparatisztikai kutatás „hallgatása”. Ugyanakkor az idevonatkoztatható hivatalos és nem hivatalos magyar (nyelvű) álláspontok á „romániaiság” erősen megkérdőjelezhető terminusától a kettős kötődés és a közvetítői szerep körvonalazásáig nemigen ösztönözhették a komparatistákat a differenciáltabb és szociológiailag megalapozottabb elemzésekre. Ehhez gyorsan hozzáteszem, hogy az enyhén szólva is protokollárisnak nevezhető tanulmánykötet, az 1983-as A magyar irodalom Csehszlovákiában (Madarská literatúra v ČSSR), amelyre egyébként Ďurišin hivatkozik, tartalmaz ugyan fontos tájékoztató adatokat, Koncsol László nem kevésbé fontos tanulmányban mutatja be a szlovákiai magyar lírát, egészében azonban jóakarattal is úgy minősíthető, miként Ďurišin teszi, e nemben „prvý pokus”, első kísérlet. Ennek az irodalomnak kontextuális szemlélete némi elrajzolással jár, hiszen egy csehszlovákiai kontextus (akár a jugoszláviai) poétikai-nemzetiségpolitikai-földrajzi-
