Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Gál Sándor: Hát nem gyönyörű (visszhang)
Visszhang decemberi ülésén „megvitatta” az inkriminált összeállítást, s egy „állásfoglalást” készített, amelyet „az Alföld szerkesztőségének és Szabolcsi Miklós elvtársnak” küldtek el. A szekció „állásfoglalása” nem maradt következmények nélkül. (Erről Mács is beszél.) Néhai Kovács Kálmánt, az Alföld akkori főszerkesztőjét keményen megrótták — egyébként Kovács Kálmán Csanda Sándor évfolyam- társa volt az egyetemen —, Görömbei Andrástól pedig megvonták a rovatvezetői státust. Amikor az „állásfoglalás” körül vita kavargóit, leutaztam Debrecenbe, azzal a szándékkal, hogy ha lehetőség és mód nyílik rá, segítsek. Ott és akkor kaptam meg szekciónk „állásfoglalásának” másolatát, amelyet — hogy irodalmunk akkori irányítóinak magatartásáról hiteles dokumentum váljék közismertté —, az alábbiakban teljes terjedelmében közreadok. A szlovák írók Szövetsége magyar szekciójának állásfoglalása Görömbei Andrásnak az Alföld 10. számában és más magyarországi folyóiratokban megjelent cikkeiről. Az írószövetség magyar szekciójának vezetősége 1975. december 17-i ülésén megvitatta az Alföld ez évi októberi számát, s a magyarországi sajtóban az utóbbi években másutt is megjelent, a CSKP irodalompolitikájával ellentétes nézeteket hirdető közleményeket. Azt kell mindenekelőtt leszögeznünk, hogy a CSKP az 1956-os magyarországi ellenforradalom után az ott elítélt írók mellett szóló közlemények közlését eleve nem engedélyezte volna, s az ott betiltott művek kiadását és terjesztését Csehszlovákiában is leállították. Ezzel szemben Görömbei cikke és néhány más magyarországi folyóiratban megjelent közlemény nemcsak közli, hanem egyenesen preferálja a Pártból jobboldali elhajlásért kizárt írókat. így pl. Görömbei András Dobos Lászlónak Egy szál ingben című még nyomdába sem került regényéről a legmagasabb fokú elismeréssel ír, noha a lektori szakvélemények szerint a regényt a szerzőnek át kellett dolgoznia és semmiképpen sem tartható jobbnak, mint Egri Viktor regényeinek átlaga. A folyóirat szerkesztősége pedig a még közlésre nem engedélyezett regényből megtévesztő alcímen közöl egy terjedelmes részletet. A Pártból kizárt, vagy törölt íróknak bizonyára ilyen érveléssel próbálnak a folyóiratban segíteni, de ez inkább árthat, mint használhat az illetőknek is. Görömbei tudományos etikájára az is jellemző, hogy a kebelbarátainak tartott írókról hamis adatokat közöl: pl. „Turczel Lajos kitűnő tanulmányai Petőfiről és Tőzsér Árpád esszéi a régi magyar irodalomról.”Erről azt kell tudni, hogy Tőzsér csupán egyetlen esszét közölt a régi irodalomból (olyan vitatható állításokkal, hogy Szenczi Molnár Ateista és vallásos is), Turczel pedig szintén egyet (folytatásokban Petőfiről). Az sem lehet véletlen, hogy a CSKP-ban megmaradt írókról Görömbei általában becsmérlő hangon, elfogultan ír. Az egyébként általunk is tehetségesnek tartott Görömbeit kebelbaráti érzelmei olyan dilettáns jellegű megállapításokra ragadtatják, hogy Cselényi Lászlónak évek óta kiadhatat- lanul gyöngének minősített kötetét (a Madách Kiadóban) Joyce Ulissesséhez hasonlítja. A neki nem szimpatikus írók nagy részéről pedig nem ír semmit. Ezzel elmélyíti az írók közt lévő általa is említett ellentéteket, mert szekciónk
