Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - DÁVID TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Németh Zoltán: A széttartás alakzatai (esszé)
Németh Zoltán János, Peer Krisztián és Poós Zoltán rapszövegeivel. A Ganxsta Zolee-ra és a Kartelra emlékeztető intonáció végigkíséri Mizser verseit, és sikeresen kerüli ki azokat az unalmas rímeket, amelyek sok jobb sorsra érdemes verset tettek már tönkre „jókat röhögnek olvasnak platónt/ előszedik a benzines flakont”, „két napig várt a tankban a cucc/ (...) a tag beáll és hörög egy fuck”, „az érkezőt/ Látom meg benned alkalom/ (...) kocsonyabőr a laptopon”. Mizser szövegei lezserül játsszák a modern primitívet, a szaggatott techno intonációt, az MTV-generációk szövegeléstechnikáját. Talán ezeknek a szövegeknek a rövidsége okoz némi hiányérzetet, hiszen a sóder nyomása akkor érhet el leginkább frenetikus hatást, ha órákon keresztül nyomják. Mizser költészete azon áll vagy bukik, mennyire lesz képes olyan saját hangot, egyéni intonációt létrehozni, amely majd újraérti saját kontextusát, s így megkerülhetetlenné teszi benne önmagát. Pénzes Tímea (szül. 1976) két kötete, a Vet kőzés avagy Beismerő vallomás (1998) című versgyűjtemény és az Egy férfi/A férfi (2000) című regény (?) is arról tanóskodik, hogy szerzője különösen érzékeny a nem problematikájára. Mindkét kötetét „az anima, a női lélek lényeg felfedezésének” vágya vezérli. Pénzes Tímeát ebbéli erudíciója Forgács Zsuzsa és Karafiáth Orsolya törekvéseivel rokonítja. Pénzes Tímea prózájának megjátszott naivitásában sokszor szétszálazhatatla- nul keveredik a zsigeri komolyság és az irónia retorikája: „— Úristen, megint naiv voltam? — Nem megint. Egyfolytában az vagy.” A szöveg állítása ironikusan, és egyúttal referenciálisan is értelmezhető. Az őszinteség azonban nem képes esztétikai kategóriaként funkcionálni, viszont sokszor üdítő és kacagtató. Talán a szöveg ártatlansága lehet Pénzes Tímea szövegeinek vágyott célja, leplezetlen vágya. A vágy azonban csak a nyelven keresztül képes belépni az irodalmiságba, azaz: már mindig meg van fosztva az ártatlanságtól, hiszen mindig is használatban van. A nyelv prostituált. Valószínűleg az eddigiekből is látható, a szlovákiai magyar irodalomnak nevezett konstrukció talán még sohasem volt annyira a szétszórtság állapotában, mint a 90-es években. Ha a fiatal generáció szövegeit az idősebbekével hasonlítjuk össze, az eltérések még hangsúlyosabbá válnak. A destrukció alakzatainak működése végérvényesnek tűnik: a paradigmák véglegesen összekeverednek E kontamináció intését követve azonban csak annyit lehet megjegyezni, hogy (ennek) az irodalomnak talán jobb így, eleve destruálva lenni, szétszóródva, az olvasó számára pedig nem marad más, mint élvezni az azonosság hiányát, a szövegek között feszülő tereket.
