Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - DÁVID TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Keszan Andrea versei (Dagály, Apály Kataklizma, Ébredés, A realitás terén, Magunk közt, Létrejöttem!, Csendélet II.)
Keszan Andrea versei Dagály vér áramlat szövetek ölelésében csontok nyikorognak szmoggal telített oxig énpa lac kokat városi dugóban darabszámra osztogatnak könnyek hemperegnek a nap látomástól nyirkok szeretkezése szeletekre vágja a csendet testben lüktető habitus dagályként terjed Apály átható fenyőfaillat az orlyukakon át lélekbe markol az emlékek délibábként fel-felderengnek testre nem hat már a kora vén nyár lepergett percek a küszöbről nyögve kúsznak az éj lepelén heverő testet körülzihálja a fagyos tél csillagok szekerén átgázolva rajta tovaszáll
/
