Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MÉSZÖLY MIKLÓST - Dénes György versei
Dénes György A csúcson Az ember, hogyha fölér a csúcsra, visszanéz a messzi-messzi útra, fölméri hosszát, a ködbe vesző távolt, amit a szálló idő elhatárolt s fogva tart, mint hüs lombját az erdő, mint árnyékát a lassan úszó felhő, ahol az élet új éveket dajkál, s új vitorlást friss szél kedve hajt már. Mert fönséges már ott a rideg csöndben szoborrá nőni ikrás fényözönben. A búcsúzó szív mégis vissza érez, törpülne minden földi szenvedéshez Hajolna ifjú szomjjal még a kútra, ahonnan zeng az örök alleluja, a horizonton kék remény világol — 5 ujjong, hiába ostorozza zápor. Mint sűrű vásznat az olaj Mint sűrű vásznat az olaj, engem is átitat a jaj, megalvad testem rostjain, kőcseppekbe dermeszt a kín. Kit húsból épített a lét: vagyok nehéz agyagcserép, porhüvelyt őrző kőedény az isten fáradt tenyerén. Nem külön ember ezután, csak por a létezés falán, az örök idő fényjele, egy fémszárnyú bogár szeme,
