Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - NYELV ÉS ÉLET - Bereck Annamária: Szempontok és adalékok a bilingvizmus, a barbarizmus és a makarónistílus megnyilvánulásaihoz a szlovákiai magyar lírában (tanulmány)
Nyelv és élet datai és a befejezetlen mondatok következtében - az ún. anakoluthon jelenik meg, tehát a mondat szétesése, ami annak a következménye, hogy a mondat lineáris rendjébe tartalmilag oda nem tartozó idegen elemek ékelődnek be, melyek egyaránt származhatnak az adott nyelvből (ebben az esetben szimultanizmusról, szabad asszociációról vagy posztmodern intertextualitásról van szó). Itt említhetjük meg például Varga Imre Új babiloni torony9 c versét is, melyben minden harmadik sorban szintaktikailag befejezetlen formák és mondatok fordulnak elő magyar és szlovák, illetve jelentés nélküli, nonszensz szavak kumulációjának következtében. Megjegyzendő, hogy a szlovák kifejezések sem minden esetben felelnek meg a grammatika szabályainak. Esetünkben így még inkább szlovákiai magyar nyelvhasználóra vallanak: táncolsz virágos tavaszunk közepén búgsz tutúlsz talpad alig földet ér Guineát hanem készséggel v priestoroch ktoré sa začnč A szemiotikái textológia szerint, a mondat szintjén túl a koherensen összefüggő mondatok szintje található, melyek a mű/szöveg mint egész kompozíciós részei, al-struktúrái. A posztmodern intertextualitás ezen típusát Zalabai Zsigmond idegen nyelvű intertextualitásnak, vagy pontosabban fogalmazva nyelvközi intertextualitásnak nevezte. Kitnő példa erre Tőzsér Árpád Szülföldtől a szülföldig című 1970-ben megjelent verse, melyben Milan Rúfus szlovák költő Okno című versének egy részlete található: „(Milyen messze kellett jönnöd hogy meglásd magad e tátott kőben s rátalálj egy új befelé táguló tájra A ch, áno, si to ty. Vieš, odkiaľ ideš. Vieš, ako sa voláš, A to je všetko. Slza čistoti na tmavej tvári prázdna dookola. Málo, či veľa? čo odpovieš? že deti pred usnutím špičkami prstov aspoň chcú sa dotknúť matkinho tela. Szülföldjük egyetlen ujjbegy s az álmodás a valóságuk)”* A makarónistílus funkciója a korábbi vélekedések szerint főként a zeneiség, a játékosság, talányosság, enigmatikusság, humor, komikum megjelenítése stb.’ Az eddigi szakirodalom és a különböző stilisztikai szótárak szintén a fent említettekben látták a makaronizmusok funkcióját, illetve lényegét. Zalabai Zsigmond azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a makarónistílus funkciója és lehetőségei ennél sokkal gazdagabbak. Alkalmasak a szatíra megjelenítésére,
