Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - NYELV ÉS ÉLET - Bereck Annamária: Szempontok és adalékok a bilingvizmus, a barbarizmus és a makarónistílus megnyilvánulásaihoz a szlovákiai magyar lírában (tanulmány)
Nyelv és élei pucolást. márna még sárban is kelet kúszni és minden rajtad volt mazka, atom bordel, szamupál, bo- dák**'*’ és négy tár zászobnyík"1 Zalabai Zsigmond a lexikális barbarizmusok után egy külön - magasabb nyelvi szintű — csoportra is rámutat, melyet szintagmatikus barbarizmusoknak nevezett el, ahol is pl. gyakran a lenni létige idegenszerű használatáról van szó: én lenni - én vagyok helyett, ill. az igék személyragozatlan formában fordulnak el. Kitűnő példa erre (hogy ne csak szlovákiai magyar példákat tüntessünk fel a jelenségek megvilágítására) Domonkos István, vajdasági magyar költő verse, melynek címe Kormányeltörésben: „én lenni én nem tudni magyar élni külföld élet pénz nyelv zászló himnusz bélyeg elnökök vezérek elkotorni megfelel ott ahova érek mi meghalni mindnyájan úgyis téves csatatéren koponyánkból a habverő nyele kiáll világ pro-árjai világ kontra-árjai ez lenni verf Egy szlovákiai magyar példa Kulcsár Ferenc tollából„dadogás ... mama én lenfii bacilushordozó én fertőzni nem beszélni ó (...) én lenm'Stefan obcsánszkf, nem fenni István, én lenni Stefan a jelenLÉT-listán, a vrátnyiknak** én naponta dobri gyeny kívánni, este otthon holtfáradtan felölteni tyepláki, nézni tévé; elnökök, világpolitika álmodni éjjel: nyílni ördöglika”8 A szintagmatikai szint után a szintax szintje következik: sok versünk bizonyítja, hogy a helyes és hagyományos mondatformálás és a nyelvtanilag koherens mondatfelépítés helyett - a szintagmatikus szerkezetek mellékmon
