Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - Umberto Eco: Az irodalom néhány funkciójáról (esszé)
Az irodalom néhány funkciójáról saját kezükkel ástak. Egyébként Hugó is erről beszél nekünk, miután felsorolja, Napóleon milyen más kedvező alkalmakat ragadhatott volna meg; „Volt-e lehetőség arra, hogy Napóleon megnyerje ezt a csatát? Válaszunk az, hogy nem. Miért nem? Wellington miatt? Blücher miatt? Nem, Isten miatt.'' Éppen erről beszélnek nekünk mind, a nagy történetek, szükség esetén Istent a sors helyettesíti bennük vagy az élet könyörtelen törvényei. A „nem módosítható” elbeszéléseknek éppen ez a funkciójuk: sorsváltoztató vágyunk ellenében kézzelfoghatóvá teszik a változtatás lehetetlenségét. S eközben bármiről mesélnek, a mi történetünket is elmondják, ezért olvassuk és szeretjük őket. Szigorú, „represszív” tanításukra szükségünk van. A hiperszövegek narrativitása szabadságra és kreativitásra nevelhet. Rendben van, de ez nem minden. A „már kész” elbeszélések meghalni is megtanítanak. Azt hiszem, hogy a Sorsra és a halálra való nevelés egyike az irodalom fő funkcióinak. Lehet, hogy vannak mások is, de ma este azok nem iutnak eszembe. Osváth Annamária fordítása
