Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: A magyar nyelv az informatika korában
A magyar nyelv az informatika korában vünkről, bizakodva) tanulmánya, bár különböző mélységű és szempontú megközelítésekben. Mivel a magyar nyelvvel (használatával, használóival) való foglalkozás mikrotársadalmi kötöttségű és érdekű, ezért kiemelt feladat, s ily módon az anyanyelvészet is önálló stúdium minden mikrotársadalom tudományosságában. Ez azt is jelenti, hogy a nyelv vizsgálatának és tanulmányozásának túl kell mutatnia a megismerés fokán, el kell jutnia a nyelv társadalmi szerepének figyeléséig, s e szerep minél jobb betöltésének segítéséig. Mivel az anyanyelv átfogja a társadalomnak s a benne élő egyéneknek minden tevékenységét, ezért anyanyelvészetnek nemcsak ún. diagnosztikus, hanem ún. terapeutikus feladatai is vannak. Fábián Pál jelenünkben a szaktudományok nyelvének fejlesztését tartja a legfontosabb feladatnak, s kutatási tervezetet körvonalaz a szaktudományok szókincsének és nyelvezetének anyanyelvusítése tárgyában. Deme László egy több szakterületet érintő (interdiszciplináris és polistudiális) kutatási témát vázol fel Nyelvhasználat, közgondolkodás, közerkölcs címen, melynek érdemleges kutatása szoros együttműködést kívánna meg a nyelvhasználatot vizsgáló nyelvész szakemberek és a szociológia, az esztétika, az etika, a pszichológia, a pedagógia és még további tudományterületek művelői között. A nyelvvel való foglalkozás, a nyelvművelés kerete a magyar nyelvstratégia, melynek kialakításával, gyakorlati vetületeivel foglalkozik tanulmányában Balázs Géza (Nyelvstratégia). A nyelvstratégia vonzáskörébe tartozó nyelvtudományi alapkutatások, felmérések és vizsgálati szempontok felvázolása után egy modern nyelvstratégián alapuló nyelvművelés fő irányait foglalja össze, olyan összetevkőkel mint a többszintűség követelménye, a beszédművelés, kommunikációs nevelés, helyesejtés, helyesírás, internet, interlingvisztika, idegen szavak, a szókészlet megújítása, szaknyelvek, médianorma, a határon túli magyarság nyelvhasználata, a kétnyelvűség, a nyelvtervezés, az anyanyelvi nevelés. A nyelvstratégia részeinek egymással történő kiegészítése a nyelvművelés által már korábban is hangsúlyozott tétel, miszerint a cél a kommunikáció zavartalanságának biztosítása (a teljes kommunikáció) és a leghatékonyabb gondolatközlés elérése. Pomogáts Béla a magyar nyelvet a legnagyobb nemzeti örökségnek és szellemi értéknek tartja, s tanulmányában (Nyelvújítás az ezredfordulón) áttekinti a kisebbségi anyanyelvhasználati rendszert, amit egyfajta fokozatosságot érvényesítő jogi skálának is tekint, s melynek alapján megállapítja, hogy az 1989 után kialakult új közép-európai demokráciák még jóval alulmaradnak a jogérvényesítés európai normái mögött. Kitekintéséből arra is következtetni lehet, hogy a nyugati világ magyarsága (erre számítani kell) lassan elveszíti anyanyelvét: az ún. második emigrációs nemzedék már csak törve, a harmadik pedig már egyáltalán nem beszél magyarul. Éppen ezért az ő körükben nem nyelvvédelemre van szükség, hanem a magyarsághoz való tartozás érzésének vagy a származás tudatának a fenntartására, amely elsősorban nem nyelvápoló erőfeszítéseket, hanem kulturális munkát kíván. Pomogáts egy új nyelvújító mozgalom létrehozását látja szükségesnek (akárcsak Kazinczy idején), amely nagyszabású kulturális kezdeményezés lenne, mivel a civilizációs fejlődés is ezt igényli. Közös tematikus szálak és vizsgálódási motívumok jellemzik Pusztai
