Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: A Péterek irodalma (Lengyel Péter, Hajnóczy Péter, Nádas Péter, Esterházy Péter) (miniportré)
Kortárs magyar irodalom Hogy miért így fejeződik be a Jézus menyasszonya, azt már a váratlan halál miatt, soha meg nem tudjuk. Nádas Péter Egy családregény vége „Apám ritkán jött haza. Mindig tudtuk, hogy mikor, mert előtte táviratot kaptunk” — emlékezik az elbeszélő az akkor tíz-egynéhány éves gyerekre, akit nagyszülei nevelnek vidéken, s apjára, akinek „Az arca borostás, mert mindig éjjel kellett utaznia. És büdös volt a ruhája, mert a laktanyában lakott, ahol azokat a kihallgatásokat csinálják.” Az alaphelyzet, amint látjuk, fölöttébb ismerős. Úgy tűnik, a második világháború szülte nemzedéknek monomániája, emésztő szomjúsága, hogy megismerje az apák tetteit. A múltat. Lengyel, Simonffy is ezt teszi, de írásaik keletkezésének dátumai szerint először Nádas Péter tapintott rá erre a problémakörre. Ráadásul ő ásott a legmélyebbre, hiszen: „A kezdet pedig így hangzik: kohen vagy, Áron nemzetségből való, ami nem több és nem kevesebb, mintha azt mondanám, és az én nagyapám is ezt mondta nekem és a nagyapámnak is ezt mondta a nagyapja, kiválasztottja vagy a kiválasztott népnek, testvére Mózesnek, annak, akihez így szólt az Isten az írás tanúbizonysága szerint: És szól minden bölcs szíveknek, akiket betöltöttem a bölcsesség leikével, hogy csinálják meg az Áron ruháit, az ő felszentelésére, hogy papom legyen. így idézte a nagyapámnak a nagyapja és a nagyapám nekem, és így idézem neked én, és így nyitották ki a kaput, amit most én is kinyitok neked.” Az Egy családregény vége ellentétben az említett kortársak írásaival, nem a dokumentumot, hanem a mítoszt fedezi föl, mint kollektív népi tapasztalatot, s hívja segítségül témájának, az ötvenes évek tragikus légkörének megformálásához. Más kérdés, hogy Nádast is voltaképpen a mély gyökerű fának az utolsó előtti ága érdekli (aligha véletlen a cím), tehát az apák tettei. S ez a komplexus, úgy tűnik, mániákusan üldözi az írót, hiszen Találkozás című tragédiájának ugyanez a témája. Balassa Péternek a tragédia elé írott kommentárja szerint: „A Találkozás történelmileg egészen konkrétan két ember viszonyának lehetséges variációiból áll... Mária, a Farkas Mihály—Péter Gábor-féle intézmények lakója volt többször is, a Fiatalember pedig, aki hallani jött a történetét, hogy történéssé váljon benne (ez egyben életfeltétele, felnőttségének utolsó, egyetlen lehetősége, megszületésének kicsinyített, tömörített aktusa), annak a férfinak a fia, akivel Máriának emésztő szerelme adatott, aki azonban ugyanabban a börtönben ügyészként tevékenykedett, mikor Máriát másodszor bevitték. A nő szabadulása után a férfi lelkiismerete fölébredt, és szerelmese szeme láttára, egykori találkozásaik színhelyén, a platánok alatt, főbe lőtte magát.” Tehát ugyanaz a terhes örökség. S ahogy a Cseréptörés világának a Mellékszereplők a folytatása, úgy Nádas Péter gyerekhősei is viselik traumaként a hajdani „élményt”.
