Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: A Péterek irodalma (Lengyel Péter, Hajnóczy Péter, Nádas Péter, Esterházy Péter) (miniportré)
Kortárs magyar irodalom Leírás „Igen. Most már tudom, hogy nem fogok kiugrani az ablakon, de értsd meg, érzem, hogy közeleg egy hosszú vonal, amit látok, s amelyen át kell mennem, vagy valami. Nem akarom, de mintha mindig működne egy ellentétes akarat, ami bennem van, és ami ki akar ugrani velem. Most már tudom, érzem, hogy itt vagyok, itt vagyok veled, talán elmúlik, de eddig nem tudom pontosan, hogy mi történt, illetve, ami történik, s megtörtént-e, érted?...” Ez a részlet Nádas Leírás című kötetének Szerelem című hosszabb elbeszéléséből (kisregényéből?) való. Ez a Szerelem egy kábítószeres kísérlet szuggesztív „leírása”. A magyar irodalomban aligha akad párja, de párját ritkítja, gyanítom, a világirodalomban is. No nem azért, mintha eme divatos műveletnek nem lenne elég gazdag leírása a mai, főként a nyugati irodalmakban, hanem azért, mert Nádas tudatos kísérletet ír le tudatosan. Ugyanolyan „élveboncolását” írja itt le a kábítószeres szerelemnek, mint az Élveboncolás című eleszélésében egy másfajta „kísérletnek”. „A modell a paraván mögé vonul. Kilép a szoknyájából, átbújik a blúzán, levett melltartóját, lehúzza bugyiját. Kijön...” A helyzet ismerős, számtalanszor megírták már. Nem így szerzőnk: „Engem az a néhány pillanat izgat. A senki földje a felöltözöttség és a meztelenség pózai között. A már nem és a még nem — között. A történelem vibráló holtpontjai. Csak a póztalanság ritka pillanatai szolgáltatnak némi bizonyosságot az egyetemes bizonytalanságban. Talán.” Aligha találhatott volna a szerző találóbb, pontosabb, kifejezőbb címet könyvének, mint a Leírás. A kötet valamennyi írása valóban szinte hátborzongatóan pontos leírása egy-egy adott témának, Élveboncolásnak, kábítószeres Szerelemnek, Családi képnek, lila alkonyaiban, Homokpadnak, Szürkének, Fehérnek, s a kötetzáró egyflekkes etűdnek, az Útnak. „Ha valaki befordul egy téli éjjel a Rákóczi útról a Klauzál utcába, és nem találkozik senkivel, megáll és megy... akkor biztos lehet benne, hogy körülbelül nyolc perc múlva a Zeneakadémia sötét épületével szemben a Kertész utca és a Majakovszkij utca kereszteződéséhez ér.” Vagyis: leírás. Semmi ömlengés, semmi romantika. Semmi szószék, semmi póz, semmi prédikáció. Száraz és pontos leírás. A többi az olvasó dolga. Emlékiratok könyve „Mert itt voltam én, és elképzeltem, hogy nem itt vagyok, és itt ment velem az öregúr, aki leszek, ha leszek, vele pedig jött az ifjúsága, s az ifjúságára emlékező öregúr a tengerparti helyszínen, irodalmivá szelídült céljaimnak tökéletesen megfelelt, a pamlagos terem, az asztal fehér damasztján a kávéscsésze, amit a szájához emelt, és jött velünk ez a fiatal férfi is.., éreztem, hogy ő az, aki teljességgel az enyém, ő ugyanis nem létezik, na és rajtunk kívül volt még itt valaki, az, aki figyelt, s akitől bizonyára azért kaptam cserébe ezt a szőke ifjút, mert én is hagytam, hogy erejének kiszolgáltatott eszköze legyek.” Közhely, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a magyar próza behozta hátrányát a líra több évszázados uralmával szemben, mi több, megelőzte azt. A tények a következők: alig két-három szűk esztendő alatt jelent meg az
