Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - Polgár Anikó: Csengeri „magyar dolmányba” öltöztetett Catullusa (tanulmány)
Polgár Anikó A Csengeri-fordítások mindhárom jellegzetessége (a domesztikáció, a romantikus beszédmód és az eufemizmusok használata) szinte módosulatlan változatban megtalálható Gulyás Gábornál34, aki gyakran konkrét ötleteket is kölcsönzött Csengeritől (pl. a 32. carmenben). A versforma Csengerytől származó domesztikálására Faludy Györgynél találunk majd példát, akinek nagyon szellemes és költői átdolgozásai igazolták, hogy a költőiség nem a versforma megválasztásának függvénye.35 A Csengeri-fordítások hatástörténetének egyik legérdekesebb fejezete a Csengeri—Devecseri viszony. A két Catullus-olvasat látszólag szöges ellentétben áll egymással: míg Csengeri nemzeti olvasata a versformák és a nyelvi attitűd magyarosítására törekszik, addig Devecseri Catullus rekonstruktív olvasatát az antik versformák szabályainak pontos betartásával és a latin nyelvi fordulatok leképezésével igyekszik megvalósítani. Devecserinek ez a rekonstrukcióra irányuló törekvése eredményezi, hogy az ő fordításai teljesen mentesek Csengeri romantikus felhangjaitól. Ami viszont a fordítások eufemizmusát illeti, ebben a tekintetben Devecseri Csengeri törekvését annyira felfokozta, hogy Catullusának első kiadásában36 az obszcén részeket kipontozta, a későbbi kiadásokban pedig ő maga is körülírásokat, finomításokat alkalmazott. Csengeri 1901-es kötetének formahű fordításai pedig egyenesen Devecseri útját készítették elő: az itt mutatkozó új elvek csírái nem állnak ellentétben Devecseri elveivel, inkább csak annak egy megelőlegező, kiforratlan változatát képviselik. Ezt igazolja az a meglepő és nem nagyon hangoztatott tény, hogy Devecseri, aki 1938-ban megjelent Catullus-fordítását állandóan javítgatta, Csengeri verssormegoldásai közül nem egyet beemelt saját fordításába, például Catullus 43. carmenének első sorát: „Salve, nec minimo puella naso” - „Üdvöz légy, te leány, te nem kis orrú”37, mely Devecseri első 1938-as fordításában még ebben a változatban szerepelt: „Üdvöz légy te leány, neked kis orrod / nincs..”38 Nagyon valószínű, hogy a sort Devecseri éppen Csengeri kritikájának hatására dolgozta át, hiszen Csengeri kifogásolta fordításában a túl sok enjambement-t: „Nem hagyhatom említetlenül a dictiónak és általában a verselésnek azt a kirívó hibáját, hogy nem bírván a latin sort vagy sorokat megfelelő rövidséggel kifejezni, átviszi az értelmet a következő sorba s gyakran a szorosan összetartozó szókat is elszakítja egymástól.”3^ Csengeritől származik (csekély változtatással) a 64. carmen emlékezetes alliteráló refrénsora is: „Currite ducentes subtegmina, currite, fusi.” (Auct. Lat. 137. old.) „Fussatok és a fonált fonjátok, fussatok, orsók.” (CSENGERI 1901, 125. old.) „Fussatok és fonjátok a szálat, fussatok orsók.” (DEVECSERI 1938, 141. old.) „Fussatok és fonalunk fonjátok, fussatok, orsók.” (DEVECSERI 1979, 344. old.)
