Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Nobel Iván—Erdélyi Erzsébet: „Úgy érzem, hogy a múlt kortársa vagyok” (beszélgetés)
SZEMTŐL SZEMBEN és hitelesen. Ebben az is benne foglaltatik, hogy előttem mindig a feladat lebegett, a közérdekűnek kimondása, melynek az írott mű, végsősoron, csak lehetősége, eszköze. * Akkor is a nemzet féltéstől eredő pedagógiai szándék vezette, amikor az erdélyi történelemből kiemelkedő egyéniségekről\ Mikesről, Misztótfalusiról, Wesselényiről, Kemény Zsigmondról többször is irt; következésképpen a színpad is, melyhez hosszú időn át kötődött, a színház nyilvánossága egyben katedrát is jelentett Önnek? — Egyértelműen és félreérthetetlenül. Éppen eme egyáltalán nem titkolt tanító — s hinni szeretném: okító — jelleg miatt koppintottak orromra színműveim kritikusai a dramaturgiai elvek rovására túlhajtott történelmi leckefelmondásért. * Több interjúban is elmondotta például azt, hogy Wesselényi-drámáját ma is változatlanul időszerűnek tartja, s annak egyetlen során sem változtatna. Mi adta időszerűségét harminc évvel ezelőtt, és mi adja — esetleg — ma? — Sajnos a színművet kiváltó alapmotivációk lényegében az elmúlt harminc év során sem változtak, s ha igen, inkább hátrányukra, mint előnyükre: az első magyar nemzetiségpolitikus következetes félreértése, s ami súlyosabb — félremagyarázása. Egy áthistorizáló szemlélet mesterséges fenntartása és éltetése, mely ma sem hajlandó a múltat múltként, a már megtörténetet — tehát megváltoztathatatlan — megtörténtként kezelni, sokkalta inkább a korábbi századok konfliktusait a mai napi politikai értelmezések és csatározások eszköztárába igyekszik vonni, épp a legvilágosabb fejű erdélyi reformkori liberális politikai gondolkodót használván fel faltörő kosként a korunkbeli agresszív nacionalizmus szolgálatában. Drámám bemutatása óta, ebben a vonatkozásban mi sem változott, a tendencie könyvem, a Férfibú és történeti gyász megjelenése óta — nyilván attól teljesen függetlenül — éppenséggel erősödött, noha Wesselényi látnoki művét, a Szózat a magyar és a szláv nemzetiség ügyében-1 szomorúan igazolták az utóbbi évek balkáni, tágabban a közép-kelet-európai eseményei. * Kiket tekint példaképeinek, netán mestereinek az esszéműfajban? Kik voltak azok, akik a műfaj felől közelítve, befolyással, maradandóbb hatással voltak Önre? — Feszengve felelek, hiszen nemcsak kritikai, hanem önkritikái arányérzékem is van, éppen ezért nyomatékosan hangsúlyozom, hogy nem szellemi értékazonosságra gondolok, hanem példaképválasztásra, illetve -vállalásra; tehát egyfajta szellemi befolyásoltságról, illetve ráhatásról van szó. Egy igényszint felé való törekedésről, valamint egy műfajhagyomány önmagamhoz hasonított felhasználásáról. Tehát: Németh László, Cs. Szabó László, Illés Endre...
