Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Kmeczkó Mihály: Köztes hazában (regényszínpadi jelenetek)
Köztes hazában alpolgármesteri funkcióhoz. A vadászok akarata valóra vált: mindegy, ki lesz az alpolgármester, csak az ne legyen, akit a Farkas ajánl. Hogy miért volt szüksége az írónak női nemben átélnie ezt a jelenetet? (Mármint a regényszínpadon!) Hogy ennyi kéjenc vadász közt jobban bele tudja magát élni a zsákmány szerepébe. Nemsokára — véletlenül! — módja nyílt az írónőnek meghallania egy telefonbeszélgetést. A barátját akarta felhívni, de a második szám kitárcsázása után — véletlenül — „beugrott” a következő párbeszéd. „ — Te Zsolt! Mért nem beszélted le az unokaöcsédet az alpolgármesteri funkcióról? — Mért beszéltem volna le róla? — Magad is tudod, hogy alkalmatlan rá. — Már mér lenne alkalmatlan?! — Hát azt neked jobban kellene tudnod mint nekem! — Nézd, barátom, az apja (mint tudod, a bátyám) a halálos ágyán megesketett, hogy gondját fogom viselni az unokaöcsémnek, vagyis a fiának. — Attól még nem kell alpolgármestert csinálni belőle. — Nézd, barátom, nem én csináltam belőle alpolgármestert. — A bátyádat ismertem, hisz együtt jártam iskolába vele. Ő csak szélhámos volt. De a fia ráadásul hülye is. Egy senki.” A beszélgetés itt megszakadt. Valamelyikük bizonyára letette a kagylót. Azt hiszem — végre! —, itt az ideje, hogy az írónő karokkal lássa el az alpolgármesternét. Mért pont most érkezett el ennek az ideje? Mert kezdjük belátni (ugye, kedves olvasó-író-társ?), hogy az ilyen embert — mint a férje — távol kell magától tartania. De hát hogy tartsa magától távol, ha e regényszínpadon (még) nincsenek karjai? Igaz, hogy a hibát akkor követte el, amikor ennek a nyámnyila, görbe szájú vengernek olyan mélyen belenézett a (vak) szemébe, s amikor először súgta a (süket) fülébe, hogy vigye őt el innen (mármint onnan) (az emberi életre alkalmatlan Szovjetunióból) (ide) (Szlovákiába) (a vengerek közé) De hát a jobb kilátások érdekében nemhogy a vakkal, az ördöggel is képes szövetkezni az ember. így jutott Galjuska Galagonya ebbe a (mostani) süket, kilátástalan helyzetbe. Ne sajnáljuk hát tőle az erős, izmos, férfias karokat! Kérjük meg az írónőt, hogy ezentúl ilyennek láttassa (1-á-tt-a-ss-á-k) számunkra. Erős karúnak. Vaskezűnek. Erős /a/kar/at/únak. Hogy távol tudja tartani magától a gonoszt. Míg az írónő befejezi Galjuska Galagonya férfias karjainak a megalkotását, nézzük meg, hogyan is vált valakivé a gonosz. (A „gonosz”.) Tehát: VALAKI. Hang az üzenetrögzítőről: Itt a (helynév tetszés szerint behelyettesíthető) ....i Városi H ivatal. Keressük az alpolgármester urat. Ha önöknél tartózkodik, kérjük, tudassák velünk. Válaszhang az üzenetrögzítőn: Itt a Széphalmi Könyvműhely. Járt itt valaki önöktől, egy könyv kiadásának lehetősége iránt érdeklődött, de nem mutatkozott be. Telefon szlovák nyelven: — Halló, itt a...i Városi Hivatal. — Itt a Privatizációs Minisztérium. Kit keresnek, kérem? — Keressük az alpolgármester urat. — Járt nálunk valaki... — Beszélhetnénk vele néhány szót? — Már eltávozott. Csak egy üzlethelyiség privatizálásának a lehetősége érdekelte. — Valószínűleg ő volt az. — Nem mutatkozott be. — Elnézést a zavarásért. — Semmi baj. (...) Az alpolgármesterből így lett valaki. „Valaki”. (VALAKI.) („Jelentőségteljes”.) Titokzatos. Őzt beszalnak varosban, hogy szemetgodornak (SZEMÉT!) fela is ta eloptod. (PÖTTY.) (Ha bolond lyukból bolond szél fúj, és szar embernek szar baja van, akkor a szemétgödörrel csak szemét embernek lehet illetéktelen kapcsolata.) (Hm. Hm.) (Hány pötty kell
