Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KEGYELET - Dénes György: Húsz éve halt meg Szabó Béla, irodalmunk szegénylegénye
Húsz éve halt meg Szabó Béla, irodalmunk szegénylegénye Föl-fölvillan emlékezetemben, ahogy hosszú lépteivel tovatűnik az utca forgatagában. Sovány alakján lóg a felöltő, hóna alatt a szokásosnál kisebb, tömött aktatáskát szorongat. Mindig siet, mint valami nyugtalan garabonciás. Meggyötört arcába barázdákat hasított az élet. Riadt és keserű ez az ábrázat, a mosolya is félszeg, mint ő maga; eredendő nyugtalanságot takar. Arcának tükörképét megtaláljuk egyik versében: „Szenvedéstől megkínzott, gyűrött arcomat még egyszer felétek fordítom; bölcsőmtől hordom e ráncokat, ki sosem voltam sem fiatal, sem gondtalan." Ha összefutottunk az utcán, kelletlenül bocsátkozott szóba, néhány mondat erejéig azonban megállt. Kapkodva beszélt, kissé habogva, meg-megnyújtva a szavak végét. Kiejtése, hangsúlya idegenül hatott, mindezt Kelet-Szlovákiából hozta magával. Az antikváriumban vagy könyvesboltban gyakrabban találkoztunk. Ott turkált mindig a könyvek között lázas izgalommal, s ha fölfedezett egy-egy ritkább kötetet, boldogan kifizette és dugta az aktatáskájába. Sokszor láttam őt a használt könyvekben lapozgatni. Megvillant a fényben sokdioptriás szemüvege, ahogy látóterébe emelte az olvasnivalót és halkan mormogott hozzá. Ha jókedve volt, fölhívta figyelmemet egy-egy műre, mondván, neki már megvan, vegyem meg én is, nem bánom meg. Nagyon szerette a könyveket, és én tudtam, ritka szép könyvtára van, amely gyűjtögető szenvedélyének gyümölcse. Becsülte és áhította a könyvet, szentségnek tartotta, hiszen sihederként nem jutott jó könyvekhez, csak a könyvesboltok kirakatában bámulhatta a tarka, titkokat és szépségeket rejtő köteteket. „Hajnalodik már, jólesik most könyvekkel zsúfolt kis szobámban ülnöm. (Az utóbbi években rengeteg könyvet vásároltam, jövedelmemnek több mint a felét adtam ki könyvekre. Ezt is, azt hiszem, azért tettem, hogy behozzam, amit elmulasztottam. Hisz a régi világban sose volt annyi pénzem, hogy könyvet vásároljak, mindig csak kölcsönkönyvet olvastam. Most csak saját könyvtáram könyveit olvasom, és senki sem hinné el, mennyi büszkeség dagadozik bennem, ha olyankor azt mondom magamban, hogy végre már rendbe kell hoznom a könyvtáramat)” — írja „Születésnap” című emlékezésében. Az írószövetségi összejöveteleken mindig hallatta hangját. Igazságot kereső, Dénes György
