Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Szeberényi Zoltán: A megmaradás írója (esszé)
A 70 éves Duba Gyula köszöntése élő, a fészekrakás, a megélhetés és az együttélés gondjaival küszködő fiatalok sorsán át tükröződik egy immár történelemmé távolodó, bonyolult kor, amely egyáltalán nem szűkölködött groteszk helyzetekben, emberpróbáló körülményekben, nemegyszer egzisztenciális veszélyeket rejtő eseményekben. A másik ágon, az első cselekménysíkkal szoros kapcsolatban zajlik Gál közéleti szereplése, aktív részvétele a nemzetiségi kulturális-irodalmi életben, amelynek nyomán főbb vonalaiban kirajzolódik az ötvenes-hatvanas évek magyar kisebbségi történelme, az identitás, a szellemi önállóság, a nemzeti kulturális sajátosság megőrzéséért, a megmaradásért folytatott harc. A két eseménysor mozzanatai a különböző terek és idősíkok felcserélésével, egymásba csúsztatásával követik egymást, az emlékezés jelen idejébe a múlt történései ékelődnek. Sokak számára meglepetésként hatott A macska fél az üvegtől (1985) című regényének megjelenése, amely szakít Duba korábbi írói gyakorlatával. Nemcsak a faluközpontúságot, a „garami” témakört mellőzi, de dominánsan lelki problémákat érint. Cselekménye szegényes, s teljes egészében városi, sőt fővárosi környezetben játszódik. Hősei városlakók, tisztes polgárok és városszéli figurák. A mű középpontjában egy magyar értelmiségi házaspár belső drámája áll. Ambivalens kapcsolatuk alapkonfliktusa a régi, tehetős polgári családból származó asszony és a paraszti környezetből jött férfi gondolkodás- módjának, életszemléletének, műveltségének, értékrendszerének különbözőségében gyökerezik. Ezt azonban nem eléggé tudatosítják, különösen az asszony nem, aki a kialakuló konfliktusok, válsághelyzetek kiváltó okának a férfi élhetetlen félszegségét, gyámoltalanságát, erélytelenségét, sőt gyávaságát tartja, mert kitér a konfliktusok, a megpróbáltatások elől; döntésképtelen, nem képes vagy nem akar küzdeni, harcolni hitvese valóságos vagy vélt érdekeiért. Álmodozó természetű, művészlélek, aki szorult helyzetekben az alkoholhoz menekül, ami további konfliktusok forrása lehet. A maga nemében két átlagon felüli ember küzdelmének, mindennapi őrlődésének rajzában remekel az író, akik csak tragikus színezésű, megrendítő események katartikus hatására döbbennek rá, hogy egymásra vannak utalva, s nemcsak egymás ellen, hanem egymás mellett, sőt egymásért is lehet élni egyéniségük, emberi méltóságuk — diametrálisan eltérő múltjuk — csorbítása, megalázása nélkül. Duba azon kevesek közé tartozik, akiknek alkotói munkássága egy pillanatra sem torpant meg a rendszerváltást követően. Egyik legnagyobb sikerét éppen e történelmi fordulat kapcsán aratta. Elsőként nyúlt íróink közül a „bársonyos” forradalom után kialakult helyzet problémaköréhez. A Sólyomvadászat (1994) címen megjelent kisregénye az egész magyar nyelvterületen sikert aratott, díjakkal jutalmazták. Művében a létező szocializmus egy szánalmas kreatúrája, Vazallus Lázár mondja el én-formában a maga drámáját, melynek során meghasonlik önmagával, a fiával, elidegenedik mindentől, ami egykor kedves és fontos volt számára. Vazallus a népi származású értelmiségit testesíti meg, aki sokakkal egyetemben hitt a szocializmus jövőjében, eszméi igazságában és emberközpontúságában. „Együtt menetelt a dolgozó néppel”, lelkesen építette a megálmodott igazságos társadalmat, a „fényes jövőt”. Vazallust — ugyancsak sokakkal együtt — szinte sokkolta a „szocialista kártyavár” összeomlása, nemcsak csalódottnak és becsapottnak érezte magát,
