Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Szeberényi Zoltán: A megmaradás írója (esszé)
A. 7Ü éves Duba Gyula köszöntése de hiszékenységének következményeit is viselnie kellett. A teljes lelki összeomlás szélére azonban akkor került, mikor tapasztalta, hogy akik őt ebbe a helyzetbe hozták, gyorsan színt váltottak és sikeresen illeszkednek az új rendbe. Szólni kell Duba közírói-kritikai tevékenységéről is. Talán nem tévedünk, ha a legtermékenyebb esszé- és tanulmányírónknak minősítjük, aki a publicisztikában is tevékeny. Éber és mindenre kiterjedő figyelemmel kíséri szellemi életünk, főként irodalmunk mozgását, eseményeit. Senki annyi nyilatkozatban, interjúban, glosszában, cikkben, esszében és tanulmányban nem foglalkozott a cseh/szlovákiai magyar irodalommal, mint ő. Leginkább a nemzetiségi író és irodalom státusa, a többségi irodalomhoz, az egyetemes magyar irodalomhoz való viszonyulása, helye az európai koordináták között stb. foglalkoztatja, de gyakran boncolgat elméleti kérdéseket, írói műhelyproblémákat is. Nem teoretizál, általában a gyakorlat felől közelíti meg a kérdéseket. Az aktív író szemlélete tükröződik írásaiban, ami nem jelent elméleti szegénységet, csupán kerüli a „katedraesztétika” teoretizáló, spekulatív allűrjeit, gyakorlati, műhelyproblémákká szelídítve tárgyalja a dolgokat. Tájékozott, sokszor meglepően otthonos a szakirodalomban, de kerüli a posztmodern áltudományos zsargont, a maga nyelvére fordítva alkalmazza tanulságait. írásait a módszeres, logikus okfejtés, a tárgyhoz illő, nem dekoratív, de olvasmányos stílus jellemzi. Legjobb esszéi és tanulmányai a Valóság és életérzés (1972), Látni a célt (1984), Európai magány (1989), Az idő hangjai (1998) című kötetekben olvashatók. * * * Pályaképvázlatunk talán érzékeltetni tudta Duba Gyula írói munkásságának méreteit, értékeit, főbb jellemzőit. Tevékenységének egy jellemző vonásáról azonban még nem szóltunk. Kiemelkedő toliforgatóink közül rajta kívül aligha vállalta valaki oly határozottan és kitartóan, megingathatatlanul a nemzetiségi író oly sokszor lenézett, bagatellizált szerepét és státusát, senki sem élte és vállalta oly őszintén és odaadóan a nemzetiségi léttel, a kisebbségi sorssal járó nehézségeket és többletfeladatokat, mint Duba Gyula. A heroikus munkával létrehozott, s állandóan bővülő életműve nemcsak egy reprezentatív íróegyéniség nagy ívű fejlődését tükrözi, hanem a szlovákiai magyar kisebbség szépprózába lényegített életregényét, erkölcsi tartását, harcait és szenvedéseit, a megmaradásért folytatott küzdelmeit is körvonalazza. Születésének hetvenedik évfordulója alkalmával ehhez a számunkra oly becses munkához kívánunk neki jó egészséget, töretlen munkakedvet. Legyenek hozzá még sokáig kegyesek az égi hatalmak. Szeberényi Zoltán
