Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)
POLGÁR ANIKÓ Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény A közelmúltban (1999 decemberében) elhunyt Rákos Sándor költészetének legmaradandóbb részét az ún. maszkversei képezik. Ezek közé tartozik a Catullusi játékok című versciklus1, amely egy ókori és egy 20. századi költő horizontjának összeolvasztásával és egy újkori Lesbia-regény létrehozásával kísérletezik. Catullusnak ezt a nyilvánvaló jelenlétét már a Társasmonológ című kötet paratextusai is jelzik, s egyben segítenek a Rákos és Catullus költészete közti intertextuális viszony jellegének megértésében. A Társasmonológ című kötet hat ciklust tartalmaz; Berda-liturgiák I, Berda-liturgiák II, Catullusi játékok, Három Dosztojevszkij-maszk, Arcok maszk nélkül, Csigavonalban. Ez a hat ciklusból álló kötet valójában két fő részre oszlik; a törést az Arcok maszk nélkül c ciklus jelenti, mely már a címével is hangsúlyozza, hogy az előző négy ciklus az utóbbi kettővel ellentétben „maszkos” verseket tartalmaz, vagyis a szereplíra körébe utalható. A maszk-metafora Rákosnak a versek közé ékelt magyarázó szövegeiben is felmerül; a Berda-liturgiák I-et megszakító Első közbeszólás (18. old.) a jelenség mélyre szántó elemzését adja. Rákos szerint „minden kultúra maszkokkal kezdődik, folytatódik és végződik”. A maszk emellett a modern művészet jellegzetessége: „S a modern művészet: meztelen test fölé csatolt maszk, kitakart ember arcának felöltöztetése, titkainak megőrzése a ruhával levethető szemérem elvesztése után — mintha őskori maszkos barlangrajzok és csontszobrocskák szemérmetlen önmutogatását s rejtőzködő áhítatát élné újjá.” A modern művészet maszkszerűsége tehát az ősi kultúrákban gyökerezik; Rákos párhuzamként egy nigériai maszkot említ, mely „több ezer szemmel” néz ránk, „mindazokéval, akik az ünnepek végtelen során valaha is kikukkantottak mögüle”. Az ősi, ill. az európaitól eltérő kultúrák iránti érdeklődésnek Kulcsár Szabó Ernő szerint is nagy szerepe volt abban, hogy „az avantgárd legtöbb irányzata szembeforduljon a személyiségről való gondolkodás napnyugati tradíciójával”, vagyis utat nyisson „egy új dezindividualizációs beszédforma” felé.2 Rákos költészetében ezt az utat az asszír—babiloni költészet fordítása, majd az óceániai szigetek „néhol még kőkorszaki kultúrájának, törzsi költészetének átültetése” 3 nyitotta meg. A Társasmonológ énfelfogását előlegezi meg a Gilgames a sivatagban c verskompozíció4, mely a világirodalom alkotásain „átgázoló”, s azokból újabb maszkokat és szerepeket átvevő költő módszerének metaforikus leírását is adja: TUDOMÁNY
