Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)
Polgár Anikó megfelelő versformák használatával is hangsúlyozva), így ennek a résznek az intertextuális kapcsolatai a legsokrétűbbek és a legszorosabbak. Ez a Rákos-mű bizonyos vonatkozásaiban azt a poétikai látásmódot előlegezi meg, melyet Kulcsár Szabó Ernő (Kovács András Ferenc költészetével kapcsolatban) „poesis memoriae"-nek nevez, s Rákos művével kapcsolatban is elmondható, hogy „az intertextualitás itt megjelenő formája (...) olyan időbeli-”hosszmenti” dia-, vagy polylógusok kezdeményezése a hagyománnyal, amelyek éppenséggel nem tüntetik el a formák történetiségét, hanem a rajtuk keresztül való — és a csak általuk megtörténő, általuk lehetséges — költészeti memória kultúrateremtő funkcióját hangsúlyozzák.”50 A Lesbia-regényhez nemcsak a Catullus utóéletét bemutató ciklus kapcsolódik függelékként, hanem az említett Tükörjáték Berdával és Catullusszal című több nézőpontú metaszöveg is. Rákosnál (ahogy később Géher Istvánnál és Kovács András Ferencnél is) versalkotó tényezőkké válnak a szöveg értelmezését irányító, lábjegyzet vagy magyarázat formájú metatextusok. A Tükörjáték Berdával és Catullusszal című részben azonban többről van szó: metatextust imitáló, két különböző szerepben megírt versekről. A tükröt Berda tartja, ám saját arca helyett Catullusét látja benne („Barátaimmal / lustán elnyúltam a medencében, vagy / pádon heverésztem, s Catullusnak / érezvén magam, catullusi verses / játékokat játszani invitáltam / őket.”31). Az optikai törvényeknek megfelelően így szükségszerűen a tükörbe tekintő Catullusnak is Berdát kell látnia: „salve víg vagabund köszönt Catullus / téged élni-vagány testvérbarátját”. 32 A második tükörjáték során mindketten önmaguk elé tartják a tükröt, s Berda a Berda-liturgiák-beli önmagára, Catullus pedig a Catullusi játékok Catullus-arcaira csodálkozik rá. Az utolsó versben (a két költészettípus közti hasonlóság kiemeléseként) fokozottan hangsúlyozódik Catullus és Rákos költészetének játék jellege. A játék, melyet Gadamer a műalkotás létmódjának33 nevezett, Rákosnál többféle poétikai beszédmód és diszkurzus bevonásával nemcsak a 20. századi magyar költészet horizontját tágította ki, hanem a Catullus-költészetére irányuló kérdésfeltevések egy részét is meghatározta. JEGYZETEK 1 A Catullusi játékok a Társasmonológ c. 1982-ben megjelent kötet része, amely később változatlan formában bekerült A tűz kérlelése c. gyűjteményes kötetbe. A szövegben a Catullusi játékokból idézett részek oldalszámait a Társasmonológ c. kötet alapján adom meg. 2 Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945—1991, Argumentum Kiadó, Budapest 1994, 79—80. 3 Rákos Sándor: Elforgó ég (Napló, tanulmányok), Magvető Kiadó, Budapest, 1974., 229—230. 4 Rákos Sándor: A tűz kérlelése, Egybegyűjtött versek, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1984 97—106. 5 Uo., 105. 6 Rákos Sándor: Társasmonológ, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1982, 27. old. 7 Sótér István: Könyvek és éjszakák (Olvasónapló Rába György, Rákos Sándor és Jékely Zoltán köteteiről) - Jelenkor, 1983, 6., 596—599. 8 Bakó Endre: Rákos Sándor: A tűz kérlelése - Alföld, 1985/4, 94—95. 9 Mindkét idézet helye Vargha Balázs: Elrejt és felszabadít. Rákos Sándor: Társasmonolóa - Új írás, 1983/3,109—111. 10 Angyalosi Gergely: Rákos Sándor: Társasmonológ = Kortárs, 1983/1,153—154.
