Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Lanstyák István: Nyelvi hiány (tanulmány)
Lanstyák István nyelvében is megnyilvánulhatnak a nyelvhasználat valamely szűkebb részterületén vagy részterületein, például egyes dialektusokban vagy nyelvi regiszterekben2, illetve egyes konkrét nyelvi jelenségek vonatkozásában. Nyelvi hiánynak tekinthető az adott nyelvben vagy annak valamely dialektusában, ÜL regiszterében jelentkező gyöngébb nyelvi kompetencia is, amely a domináns kétnyelvűség természetes velejárója, valamint a sokat vitatott kétszeres félnyelvűség, amelyről legújabban Göncz Lajos (1999: 113—114) értekezik rendkívül tanulságosan. (Az ezekkel kapcsolatos problémákkal — lévén szó jórészt pszicholingvisztikai eszközökkel megközelíthető kérdésről — nem foglalkozom.) Az ilyen értelemben vett nyelvi hiánynak természetesen semmi köze a nyelvi fogyatékosságnak (deficitnek) ahhoz a mára már szalonképtelenné vált felfogásához, amely abszolutizálta valamely konkrét beszélőközösség (pl. a művelt középosztály) nyelvhasználati normáját, s megbélyegezte, nyelvileg fogyatékosnak minősítette mindazokat a beszélői csoportokat, melyek nyelvhasználata ettől eltért (vö. Labov 1969/1972). A szókészlet területén a nyelvi hiányt „lexikális rés”-nek szokták nevezni, ám ez a hiány korántsem korlátozódik a lexikára, hanem a nyelvi rendszer bármely síkját érintheti, s kiterjedhet ezenkívül egész regiszterekre is. Az ilyen típusú nyelvi hiány esetében nem az egynyelvű beszélők nyelvváltozataihoz viszonyított, objektíve megállapítható lexikális résre vagy akár regiszterhiányra kell gondolni, hanem elsősorban a beszélőknek saját szükségleteikhez képest megnyilvánuló hiányra (amelyet ők maguk is hiányként élnek meg), például egy számukra fontosnak érzett szó, nyelvtani forma vagy akár egy egész regiszter nem ismeretére. A nyelvi hiány a nyelvhasználat állandó velejárója mind az egy-, mind a többnyelv közösségekben, egyéni szinten éppúgy, mint közösségin, ám ez a legtöbb esetben nem okoz gondot (s valószínűleg nem is tudatosul), mivel minden emberi nyelv bőven rendelkezik olyan eszközökkel, melyekkel a hiány az adott helyzetben eltüntethető, hosszabb távon pedig megszüntethető. A közösségi szinten jelentkező hiány megnyilvánulhat csupán az illető nyelvközösséghez tartozó egy vagy több beszélőközösségben, de jelentkezhet az egész nyelvközösségben is. Mivel a nyelvi hiánynak — amint föntebb említettük — a lexikális rés az egyik legjellemzőbb válfaja, ezért most ennek példáján mutatom be kiküszöbölésének lehetséges módozatait. A NYELVI HIÁNY KIKÜSZÖBÖLÉSE Akár egyéni, akár közösségi szinten jelentkezik a szókészletbeli hiány, „álcázására” a beszélők produktív szóképzési módok segítségével alkalmi szavakat hozhatnak létre, hiperonimákat3 vagy ad hoc körülírásokat alkalmazhatnak, kódot válthatnak: ha egynyelvüek, egy másik dialektusba vagy regiszterbe válthatnak át, ha pedig két- vagy többnyelvűek, a nyelvközi kódváltás eszközével is élhetnek. Ezenkívül más, para- és extralingvisztikai lehetőségek is adódnak a számukra, pl. hangutánzás, taglejtés, rajzolás, rákérdezés, elkerülés, szótárak és lexikonok használata. Ugyanezeket az eljárásokat alkalmazzák egyébként a beszélők nyelvi lapszus esetében is,
