Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Lanstyák István: Nyelvi hiány (tanulmány)
Nyelvi hiány amikor éppen nem jut eszükbe az általuk egyébként ismert szó vagy állandósult szókapcsolat. EGYÉNI SZINTEN A nyelvi hiány egyéni, alkalmi kiküszöbölésére példaként három mondatot idézünk egy ápolónő elbeszéléséből, aki a szlovák posudkový lekár ’felülvizsgáló orvos’ kifejezést próbálja többféleképpen visszaadni (Krcseková 1994: 50—51) egy olyan helyzetben, ahol a posudkový lekár kódváltásos formát nem érzi helyénvalónak: „Kéthetente jár hozzánk az LPK-s orvos, vagyis úgy mondjam, hogy szakvéleményező orvos, azokra a betegekre, akik betegállományban vannak, ilyen ellenőrzést folytatni”; „Ha be van híva harminc-negyven beteg, akiket az a szakorvos, vagyis revíziós orvos, úgy mondjam, aki az összes betegállományost átellenőrzi”; „Míg ezt a harminc-negyven beteget ez a ellenőrző doktor úr megnézi, addig bizony jócskán összegyűlnek a váróterembe”. Az ápolónő négy eltérő formát használ, ezek mind alkalmiak^. Kontra (1990: 101—102) az ehhez hasonló eljárást a standard megközelítésének, ill. körülírásnak nevezi, az előbbi terminus technicus azonban csak a lapszus esetében alkalmazható, hiszen ha a beszélő egyáltalán nem ismeri az illető fogalmat, nem megközelíti a standardot, hanem a másodnyelvi lexémára gondolva — vak tyúk módján — „találgat”. Ha a beszélő többször szembesül az egyéni szinten jelentkező lexikális réssel, azaz gyakran van szüksége egy bizonyos, általa nem ismert szóra vagy állandó szókapcsolatra, rendszerint nincs akadálya a hiány végleges kiküszöbölésének, hiszen az egyén az általa nem ismert szókészleti elemet a közösség más tagjaitól megismerheti és elkezdheti használni. KÖZÖSSÉGI SZINTEN Azokban az esetekben, amikor a nyelvi hiány egy vagy több beszélközössé- get érint, de nem az egész nyelvközösséget (pl. a magyar nyelvközösségen belül a szlovákiai magyar beszélőközösséget), szintén megvan a lehetőség a hiány ilyen módon történő pótlására, azaz a közösség tagjai megtudakolhatják és megtanulhatják a szükséges szót vagy állandósult szókapcsolatot (az adott nyelvközösséghez tartozó más beszélőközösségekkel való kapcsolatuk révén). A nyelvi hiány megszüntetése társadalmilag szervezett tevékenység — nyelvi ismeretterjesztés — keretében is megvalósulhat (pl. az anyanyelvi nevelés részeként vagy nyelvi tanácsadó szolgálat révén). A lexikális rés betöltése ez esetben voltaképpen belső (nyelven belüli) kölcsönzés útján valósul meg. A valamely beszélőközösség által használt nyelvváltozatokból hiányzó szókészleti elemek terjedését azonban nemegyszer közigazgatási határok, földrajzi akadályok, kulturális, vallási vagy más tényezők gátolják. Ilyenkor a föntebb említett alkalmi nyelvi megoldások sorozatos spontán alkalmazása egy „természetes kiválasztódási” folyamat során új, de immár normatív elem(ek) létrehozását eredményezheti. így pl. az egyszavas kódváltás gyakori alkalmazása kölcsönzéshez vezethet, az alkalmi szóképzések közül a legyakoribb(ak) az egész közösségben elterjedhet(nek), a körülírások tömörödhetnek (s ezzel együtt gyöngülhet vagy elveszhet motiváltságuk), és szintén társadalmi
