Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - TALLÓZÓ - Rádai Eszter: „A történelem nem példatár” (Beszélgetés Kosáry Domokossal)
Tallózó kapcsolatos indulataira és panaszaira hogyan reagálnak, mennyire nevetségesnek és szánalmasnak minősítik ezt a dolgot. — Ami Trianonban történt, azért nagyrészt Franciaország a felelős, és ezt nemcsak mint magyar mondom, hanem mint a kelet-közép-európai országok egyikének állampolgára, mert a térség ilyen módon való szétdarabolása (az egész régióról beszélek) tönkretette, felborította a régi, hagyományos Európa- egyensúlyt, és olyan helyzetet teremtett, amelyben a szomszéd nagyhatalmak, előbb az egyik, utána a másik, minden további nélkül lenyelték ezt a vidéket. Ami nemcsak nekünk volt rossz, persze nekünk elsősorban, hanem rossz volt egész Európának is, ennek a következménye lett aztán például Európa vasfüggönnyel’ való elválasztása. * És nagyrészt a második világháború is... — Szerintem alapjában véve nem két háború volt, hanem egy, két fejezetben, közben hosszú fegyverszünettel. A második világháború az elsőnek volt az utolsó fejezete. Visszatérve a kérdésére: az, hogy a magyarok külföldön a trianoni megoldás ellen tiltakoztak, helyes volt, jogos, természetes és kikerülhetetlen. A nívó, a színvonal, az volt lehangoló. A visszhangjával együtt. Képzelje el, ülök Párizsban egy kabaréelőadáson, politikai kabaré volt, és a legnagyobb kacagást az a jelenet váltja ki, amelyben bejön egy nagy hasú, gazdag, kövér paraszt bácsi, és azt mondja, hogy ő Magyarország, és panaszkodik, mennyire szegény, mennyire tönkretették, és közben aranyórák lógnak rajta, meg hatalmas gyűrűk vannak a kezén. Szóval, ez egy csúnya paródia volt egy ok ve tétlenkedő, panaszkodó, siránkozó országról. Teljesen igazságtalan és idétlen beállítás, csak éppen megfelelt színvonalban annak, ahogyan mi tiltakoztunk Trianon ellen. Érzelmi, indulati megközelítésben, pedig tudatos, átgondolt, komoly akcióra lett volna szükség. Természetesen volt az is bizonyos politikai körökben, mert Bethlen István nem nevezhető komolytalannak, ő nem indulatból politizált, de alapjában véve a színvonal és a módszer gyenge volt. * Erről Bibó István — igaz, már a 47-es békével kapcsolatban — a következőket írja: „A közhangulat a békeszerződésért a demokráciát egészében felelőssé teszi, és a békekötés igazságtalanságából a demokrácia alapvető hazugságát következteti. Az az asszociáció ez, amely a trianoni Magyarország demokratáit csakúgy, mint a weimari Németország demokratáit olyan bénulttá s riadttá, a fasisztákat pedig olyan magabiztossá és öntudatossá tette.”Mit gondol erről, professzor úr? — Ezzel lényegében egyetértek. Bibóval — aki valóban kitűnő ember volt — sok vitánk volt, de nem a lényeges kérdésekben, tehát nem abban, hogy Magyarországból demokratikus országot kellene csinálni. És ezzel a megállapításával is egyetértek. Olyan országban, amely nem demokratikus, tehát nem képes folyamatosan reformálni önmagát, ilyen vagy olyan radikalizmus ütheti fel a fejét. Részben baloldalon, de akkoriban Magyarországon főleg jobboldalon. Sok fiatal, aki úgy gondolta, hogy a konzervatív, rossz, antikváit magyar társadalmat meg kell reformálni, ezt csak egy jobboldali modell szerint tudta
