Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - TALLÓZÓ - Rádai Eszter: „A történelem nem példatár” (Beszélgetés Kosáry Domokossal)
Tallózó a rituálék (rossz) hírén javítani. A „rituálé” ma már pejoratív. És én ezt őrültségnek tartom. — Akkor mit jelentenek a rituálék? — Úgy gondolom, a rituálék nagyon fontosak. A rituálékat fenn kell tartani, hogy megtanuljunk fontos dolgokról elgondolkozni, mint például a halál vagy a születés. Hogy (itt) megtanuljunk helyesen kérdezni. Mint ahogy a teológus egész életét kétségek között tölti. És ezt meg kell tanulnia elviselni. (Életünk, 2000) A Spiegel cikkét fordította: Nemes Gáspár „A történelem nem példatár” Beszélgetés Kosáry Domokossal * A történettudós számára milyen tanulságokkal szolgálhat egy olyan nagy állami megemlékezéssorozat, mint amilyent 2000-ben átéltünk? Gondolom, az államalapításról semmi újat, saját koráról azonban sok mindent megtudhat... például azt, hogyan és mire használja a politika a történelmet... — Egy ilyen nagy nemzeti megemlékezés rendkívül nehéz próbatétel, nem könnyű megfelelni neki. Azt örömmel láttam, hogy most nem próbálkoztak olyasmivel, mint 1896-ban, amikor a derék pesti polgárok — a nemesi, főnemesi ízlést utánozva — lóháton vonultak ki díszmenetben a Hősök terére. Ilyesmi most szerencsére nem történt. * Most viszont a miniszterelnök szülőfaluja, Alcsútdoboz keveredett valahogy a történetbe. Szerinte az is lehet, hogy ott ajánlotta fel Szent István Szűz Máriának az országot... — Azt hiszem, ez egy olyan kissé játékos felvetés volt, amelynek adatszerű bizonyossága nincs, de különösebben veszélyes hatása sem. Ismétlem: egy ilyen történelmi évfordulót nagyon nehéz feladat méltó módon megünnepelni. Az emberek tájékozottsága, történelmi felkészültsége, ízlése sem egyforma. Ám nem gondolom olyan katasztrofálisnak a helyzetet. Mert mi is történt valójában Szent István korában? Körülbelül ezer évvel ezelőtt Európa skandináv és kelet-közép-európai zónája tett egy hatalmas lépést, és csatlakozott Nyugat-Európához, a nyugati keresztény kultúrához. Vagyis akkor nemcsak Magyarországon fordult nagyot a világ, hanem a svédeknél, a norvégoknál, a dánoknál, a lengyeleknél, a cseheknél is, szóval a magyar államalapítás csak része volt a hatalmas európai expanziónak. És én nem utasítok el egy olyan politikai megközelítést, amely az ezer évvel korábbi és a most remélt csatlakozás bizonyos hasonlóságára utal. Elég sokat jártam külföldön az elmúlt évtizedben, sok beszélgetésen és tárgyaláson vettem részt, és tudom, hogy odakint sok erő dolgozik a bővítés, a csatlakozás ellen. Ezt egyébként én nem egyszerűen önzésnek tartom, hanem inkább ostobaságnak, mert a Nyugatnak éppúgy érdeke a bővítés, mint nekünk. Szóval, ha mi most
