Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - G. Komoróczky Emőke: A határon túli magyar irodalom kislexikona 1920-tól napjainkig
Könyvről könyvre felsorolása mellett miniportrét is rajzolva róluk). Elfogulatlan, objektív munka, amelyből — szerencsére! — hányoznak a „minősítgető”, kirekesztő szempontok: mindenki helyet kap itt, aki a század szellemi arculatának formálásában szerepet játszott, lett légyen népi, urbánus, „nemzeti” avagy „kozmopolita”. Majd az „utókor” válogathat — értékelhet, kit tart közülük jelentősnek vagy kevésbé fontosnak. A „rosta” felállítása amúgy is csak az utódok tiszte lehet. A jelenkori tájékozódást megkönnyítő s elősegítő minél teljesebb névsor viszont nélkülözhetetlen a megbízható színkép kialakítása szempontjából A kislexikon elsősorban azok számára készült — hangsúlyozza az Előszóban a szerzőpáros —, akik a kortárs magyar irodalom iránt érdeklődnek, és „szeretnének képet kapni a világon szétszórva élő magyarság szellemi életéről” Akikben e kis könyvecske lapozgatása közben netán mélyebb kíváncsiság ébredne az egyetemes magyar irodalom más-más országokban született értékei iránt, azok az általuk készített nyolckötetes interjúsorozatból (Tárogató Kiadó Bp. 1993—1999.) tájékozódhatnak alaposabban. A kötetek anyaga CD-ROM-on is megjelent; mintegy 100 alkotóval folytatott beszélgetés, eredeti szövegek, hangfelvételek — az idősebb generációtól a legfiatalabb, most indulókig, képet adva a „hatágú síp” eleven sokszólamúságáról (gyakran a szerzők előadásában). A CD-ROM a minilexikonnal kiegészítve kiváló segédanyag lehet/ne/ az iskolai oktatásban is. Ezen túlmenően azonban a kislexikon a kutatás számára is támpontokat kínál ahhoz, hogy a Trianon utáni magyar irodalom különböző irányzatairól, világképi és stílusbeli gazdagságáról — ugyanakkor belső integritásáról — képet alkothassunk Ugyanis a földrajzi határok fölött (vagy azok ellenére is) a magyar szellemi életre mindmáig jellemző valamiféle virtuális-spirituális közösségtudat; „próteuszi” létformájában is őrzi a nyelv teremtő-élő-ősi erejét Aki 30-40 évet élt idegen közegben, az is úgy szólal meg, mintha soha, egy percre sem szakadt volna ki e termékeny nyelvi közösségből. Az életrajzi adatok hátterében kirajzolódik a század magyar irodalmának változatos — és az európai színképpel harmonizáló — története, szabadságküzdelme a különféle politikai diktatúrák ellenében, és a szellemi szuverenitás megőrzésének igénye mindenfajta ideológiai dresszúrával szemben A miniportrék hangsúlyozottan érzékeltetik: irodalmunk, kultúránk egyszerre magyar és európai — azaz: európai magyar (a hangsúly hol az elő-, hol az utóhangra esik, a személyi beállítottságtól függően). Az alkotók zöme a közép-európaiság feszítő belső ellentmondásaira az európai kultúra horizontjáról tekint, s keresi a megoldást „közös dolgainkban”, ez az adatszerű portrévázlatokból is világosan kitűnik. A kisebbségi művészek számára az anyaország egy darab Európa, minden ellentmondásosságával — s miközben identitásuk fennmaradásáért is küzdelmet kellett folytatniok, nyelvi autonómiájuk „zálogaiként őrizték Európa szabad szellemiségéhez való tartozásukat. Sokan közülük a műfordításba, az európai költészet tolmácsolásába „menekítették” át ki nem mondott/mondható gondolataikat. Nekik (is), az ő szellemi erejüknek (is) köszönhető, hogy a „vasfüggönyön” áthatolt az európai szellemiség tágassága, szabadságtudata. A kislexikon külön érdeme, hogy a legfontosabb „határon túli” folyóiratok
