Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: A kassai jogakadémia sorsa az impériumváltás után (tanulmány)
Popély Gyula magyar vörös hadsereg egységei által, majd az újbóli csehszlovák bevonulás utáni bonyodalmak ezen a téren is éreztették késleltető hatásukat. A megszüntetés veszélye azonban állandóan ott lebegett a tanintézet felett. „Midőn az 1918/19. tanévet befejezve pihenőre tértünk — emlékezett vissza egy esztendő elmúltával Rátvay dékán ezekre a napokra —, alig volt reményünk, hogy a következő tanévre megnyithassuk az ősi főiskola kapuit. Még szeptember elején sem tudtuk, hogy mi sors vár a jogakadémiára. Miután a cseh-szlovák állam tanügyi főhatósága nem rendelkezett, arra határozta el magát a jog- és államtudományi kar, hogy a tanévet megnyitja.”2 A jogakadémia ilyen körülmények között 1919. szeptember 1-jén meghirdette a beíratásokat a soron következő tanévre, s minden nehézség ellenére kész volt újból elkezdeni rendeltetésszerű tevékenységét Ekkorra azonban a hatalom is elérkezettnek látta az időt a határozott közbelépésre. A tanintézetet értesítették, hogy a városba rövidesen megérkezik A. Stefánek iskolaügyi referens, aki majd a kassai főiskolák ügyét is véglegesen elrendezni.3 Amint az már jó előre sejthető, sőt várható volt, A. Stefánek iskolaügyi referens kassai látogatása sorsdöntő változások keztetét jelentette a Kassai Állami Jogakadémia életében. A nevezett referens 1919. szeptember 27-én egy közigazgatási, oktatásügyi és karhatalmi emberekből álló bizottság élén megjelent Rátvay Géza dékán hivatalában, akinek bejelentette: azzal a szándékkal jött, hogy a tanintézet működését beszüntesse, az akadémia épületét és egész leltárát a dékántól átvegye, a könyvtárat, a tantermeket és egyéb helyiségeket pedig hivatalosan lezárja és lepecsételje. E bejelentéssel párhuzamosan Stefánek átadta Rátvay dékánnak az őáltala aláírt szlovák nyelvű végzést a jogakadémia működésének beszüntetéséről. Az iskolaügyi referens által aláírt hivatalos okirat Szlovákia teljhatalmú miniszterének, valamint az iskolaügyi és nemzetművelődési miniszter ilyen irányú döntésére hivatkozott. A hallgatók tanulmányaikat úgymond befejezhetik a pozsonyi egyetem jogtudományi karán, ahol továbbra is fennmaradnak a magyar nyelvű előadások. Ami a Kassai Állami Jogakadémia oktatóit illeti, azok további szolgálatára a Csehszlovák Köztársaság nem tart igényt, de egy évig még folyósítani fogja a teljes fizetésüket. Az akadémia épületét és teljes leltárát ideiglenes megbízással a Kassára kinevezett csehszlovák tanfelügyelő, Ján Simecek-Gara veszi át.4 Magától értetődik, hogy Rátvay Géza dékán azonnal szóbeli óvást emelt A. Stefánek eljárása ellen. Hivatkozott a nemzetközi jog szabályaira, amely szerint a tanintézet csehszlovák állami átvételét csak hatályos békeszerződés birtokában lehet jogszerűen lebonyolítani. A dékán azt is szóvá tette az iskolaügyi referens előtt, hogy „a jogakadémia azonnali megszüntetése sok száz ifjúnak pályáját törné ketté”; közben persze azt is megjegyezte, hogy az 1918/19-es tanévben az intézetnek például több mint 500 hallgatója volt. Érdekes, hogy A. Stefánek ebben az esetben nem lépett fel a tőle már megszokott keménységgel és kérlelhetetlenséggel. Látszatra megértően fogadta Rátvay dékán érvelését, miközben több szóbeli engedmény megtételére is hajlandónak bizonyult. Végezetül azonban felkérte Rátvay dékánt, hogy „a tárgyalások további
