Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Az Erzsébet Tudományegyetem végnapjai az impériumváltás után (tanulmány)
Popély Gyula kapcsolatban például megjegyezte: „Ami az egyetemet illeti, ha a tanár urak fizetést kapnak, úgy tanítsanak is! (...) A jogi fakultás egyelőre megmarad. Hogy meddig, azt nem tudom.” Masaryk a május 27-i audiencián tett ígéreteire is konkrétan visszautalt, s nyilvánosan kijelentette: „Ami meg lett ígérve, azt meg is kell tartani. Remélem, hogy megtaláljuk a megegyezést.”20 G. Habrman iskolaügyi és nemzetművelődési miniszter már konkrétabb válaszokkal is szolgált a pozsonyi magyar egyetem sorsát illetően, bár ő is előrebocsátotta, hogy az „utolsó szót” még nem mondhatja ki, mert ebben az ügyben még mindig folynak a tárgyalások A pozsonyi delegációban az egyetemi ifjúság képviseletében Frühwald István orvostanhallgató is helyet foglalt, aki mind T. G. Masaryk államelnöknél, mind G. Habrman miniszternél — szóban és írásban — leginkább azt kérelmezte, hogy „a pozsonyi tudományegyetem orvosi fakultásán a magyar előadási nyelv fenntartassék, legalább néhány évi meghatározott átmeneti időre.”21 A miniszter nem zárkózott el a felvetett kérdés elől: „Ami az orvosi fakultást illeti, átmeneti állapotot fogunk teremteni oly módon, hogy magyar tanfolyamokat fogunk létesíteni” — ígérte meg Habrman miniszter. A jogtudományi kar fennmaradását is kilátásba helyezte, a bölcsészettudományi karról azonban kijelentette, hogy azt megszüntetik, mivel „nekünk az a véleményünk, hogy ez már nem életképes többé.”22 A köztársasági elnöki és a miniszteri audiencia után némileg oszlott a bizonytalanság az Erzsébet Tudományegyetem körül. A bölcsészettudományi kar felszámolását ezután már biztosra lehetett venni, miközben a jogtudományi kar fennmaradása — legalább átmeneti időre — egyre bizonyosabbá vált. Az orvostudományi kar helyzete azonban a küldöttségjárás után is fölöttébb bizonytalannak tűnt. A T.G. Masaryk köztársasági elnök, valamint G. Habrman iskolaügyi és nemzetművelődési miniszter homályos ígéretei nyújtottak ugyan némi reményt arra, hogy talán valóban lesz valamilyen „átmeneti állapot” ezen a téren is, így aztán sem az egyetem vezetősége, sem az egyetemi ifjúság nem zárta ki egy ilyen megoldás lehetőségét. A prágai deputáció orvostanhallgató tagja, az agilis Frühwald István minden esetre bizakodó volt Ő a lehető legkomolyabban vette G. Habrman miniszternek azt a vele közölt kívánságát, hogy úgymond „tájékoztatás céljából írassanak össze mindazon orvostanhallgatók, akik az ősz folyamán itt Pozsonyban magyar előadásokat óhajtanak hallgatni”. A pozsonyi Híradó hasábjain szólította fel a pozsonyi és a vidéki orvostanhallgatókat, hogy „saját érdekükben” azonnal írásban jelezzék igényüket a magyar nyelvű előadások iránt,23 Frühwald István felhívásának eredményessége felülmúlt minden várakozást. Nem egészen tíz nap leforgása alatt 589 orvostanhallgató jelentette be igényét a magyar nyelvű tanulmányok folytatása iránt. Persze, kissé feltűnő volt, hogy a jelentkezettek száma jóval meghaladta az orvostudományi kar cseh megszállás előtti látogatottságát. A pozsonyi Híradó kommentátora szerint ez azzal volt magyarázható, mivel addig úgymond az volt a divat, hogy a felsőfokú tanulmányokat folytatni akaró ifjúság a Felvidékről is inkább „Budapest felé gravitált”. „Most azonban, hogy tizenhét vármegyét elválasztottak Magyarországtól és Budapesttől, ennek a tizenhét vármegyének magyarsága — akár tetszik neki, akár nem, kénytelen elfogadni Pozsonyt fővárosának.”24
