Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - SZEMELVÉNYEK - Petőcz András: Európa metaforája
Kortárs magyar irodalom Petőcz András Európa metaforája 1. Pördül egyet, megfordul, majd ismét, mutatja önmagát, mosolyog, nevet, ismételt fordulás, pördülés, könnyed kézmozdulat, lebegő vissza- fordulás, kézmozdulat, ígér és elhárít, szigorú és fagyos, majd hátat fordít, már-már kétségbe esel, de egy pillanat múlva visszanéz, csakúgy, szinte észrevétlen, a szeme tágra nyílik, szembogara kitágul, nevet, rád, csak rád, boldogan nevet, döbbenten állsz, torkod összeszorul, távolinak látod és gyönyörűnek, gyönyörűnek látod és távolinak, mosolyog rád, félrehajtja a fejét, a haja kicsit az arcába hullik, igaz és valószerűtlen, hihetetlen és gyönyörű, a szíved összeszorul, gyönyörűnek látod és távolinak. 2 Hajlamos néha összehúzni magát. Ágyába kuporodik, fejét a párnájába fúrja, szimatol, szöszmötöl, tesz-vesz, jelenlétedre nem reagál, szinte eltűnik a takaró alatt, „villanyoltást”, mondod, de hiába, csak vigyorog, mozdulatodra sikít, majd harsányan nevet, bohóckodik, nem vesz komolyan, komolytalankodik, várod, hogy feldühödj, nem sikerül, boldogan nevetsz vele együtt, nem érzed az idő elmúlását, az idő elmúlását nem érezheted; kecsesen és nagyvonalúan megengedi, hogy apró kézfejét a kezedbe vedd; könnyűnek érzed, mint tenmagadat, mondod, könnyű a mozdulatod, miként a repülés, mondod, könnyű a mozdulatod, miként a repülés, miként a lélegző test: súlyos és súlytalan is, súlyos és súlytalan. 3. Futásod is lehetne, akár a rohanásod. Döbbenten figyeled mozdulataid. Tiszta mezőben, rohanás, cserjék és bokrok közötti futásod lehetne, gyönyörű vágtatásod, zihálásod, levegőéhséged- -szomjazásod, lendületed és megállásod, újólag- -indulásod, sokszori kifulladásod, önmagadban- -feladásod, kétségbeesett ökölszorításod, rohanásod és futásod, szikláról-zuhanásod: fogcsikorgatásod, pusztulásod. Lelassítod
