Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - KÖSZÖNTJÜK A 70 ÉVES TÖRÖK ELEMÉRT - Tóthpál Gyula: „Virágot és dalt üzenek” (beszélgetés)
Két beszélgetés Török Elemérrel „VIRÁGOT ÉS DALT ÜZENEK” * Elsősorban arra kérlek, mutasd be szülőfaludat s azt a tájat, környezetet, ahol születtél. — Lelesz, a hajdan Rigóországnak is becézett Felső-Bodrogköz egyik legősibb községe. Már a XI. században lakott település. E messze nyúló síkságot három folyó: a Latorca, a Tisza és a Bodrog öleli körül. Trianontól Végeknek is nevezik. A második világháborútól, az újabb határmódosítás következményeként szülőfalumtól alig tíz kilométernyire van az ukrán — korábban orosz— magyar és szlovák hármas határ. A Xll. század végén e mocsaras, vadvizes, erdős, halban, vadban gazdag Latorca mentére Boleszló váci püspök a premontrei rendhez tartozó szerzeteseket telepített. Ő alapítja meg a leleszi prépostságot. E században épül a Magtárdombon, a Ticével szemben, a háromszintes kolostor és a vele egybeépült gótikus római katolikus templom egy fő- és két kisoltárral. A krónika 1214-től Királyi Konventként említi. Kör alakú pecsétjében a kettős kereszt alatt ez olvasható: S. Conoentus Leles. A prépostság a középkorban élte virágkorát, 21 vármegye tartozott hozzá. Lelesz tehát nem csak a Bodrogközben, hanem országosan is közismert hiteleshely volt, városi ranggal. A korabeli térképeken is szerepel a neve. * Mi lett a kastély sorsa a háború után? Tudtommal az ötvenes évek elején gazdasági szakközépiskola volt benne, később tanonciskola, melyben te is tanítottál... — Jól tudod. De azt nem, hogy milyen vandál módon alakítgatták a belsejét. Leverték a díszítéseket, a freskókat bevakolták, eltüntették a főbejárat kovácsolt, díszes vaskapuját, a virágdíszes sétányokat gaz verte fel. Egyébként második Endre Árpád-házi király szívesen járt ide vadászni. E kolostorban vette hírül felesége, Gertrudis királyné meggyilkolását is. A legenda szerint tiszteletből a kolostor kriptájába helyezték örök nyugalomra a királyné szívét Kodolányi János megkapóan ír erről a Juliánus barát című történelmi regényében Petőfi Sándor is járt itt 1847 nyarán Gyönyörűen írja le naplójában a Bodrogköz szépségét- „Leleszen fölül foly a Latorca. Folyása kanyargós, vize világoszöld, környéke erdős a rév körül, hol kompon át jön az ember. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egy madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lobicskolása zavart meg_” A kolostor falai közt alapították meg 1846-ban a legnagyobb magyar, Széchenyi István személyes résztvételével a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulatot is.„ Líraian idilli, szép és gazdag történelmi táj ez ma is. Díszes tálcán kínálja a költői hasonlatokat, képeket, metaforákat. * Hogyan telt gyermekkorod, alapiskolás éveidre visszagondolva, milyen meghatározó élményeket őrzői? Hogyan nevelt és mit adott tarisznyádba útravalónak ez a közeg és a táj?
