Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Az Erzsébet Tudományegyetem végnapjai az impériumváltás után (tanulmány)
Popély Gyula mindennemű működést, az orvosi karnak meghagyva, hogy kórházi munkáját végezze úgy, mint eddig. 4. Az egyetem tanárai csak mint magánszemélyek tartózkodhatnak Pozsonyban, rendőri felügyelet alá helyeztetnek és a legcsekélyebb áthágása ezen rendeletemnek a legszigorúbb rendszabályokat fogja maga után vonni. 5. Az egyetem felszereléséért az egyetem tanári kara továbbra is felelős. 6. A továbbiakra vonatkozólag kikérem kormányom intézkedését.”6 A pozsonyi egyetem elhamarkodott bezárása azonban súlyosabb következményekkel járt, mint ahogy azt Zoch zsupán-kormánybiztos feltételezte. A „cseh megszállás” ténye már amúgy is elkeserítette a pozsonyiakat, a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium Zsolnáról Pozsonyba való átköltöztetésének híre pedig még tovább növelte a feszültséget. Ilyen körülmények között az egyetem bezárása nagymértékben növelte a városban már amúgy is megnyilvánuló feszült közhangulatot. Pozsonyban ez idő tájt csak a Szociáldemokrata Párt volt az egyetlen hatékonyan működő, szervezett politikai erő. A szociáldemokrata pártvezetőség mindjárt az egyetem bezárásának másnapján, 1919. január 29-én ülést tartott, amelyen a következő határozatot hozta: „A pártvezetőség azon tényben, hogy a cseh-szlovák kormány pozsonyi kormánybiztosa az egyetemet bezáratta, az egyetemi tanárokat pedig rendőri felügyelet alá helyezte azon okból, mert a tanári kar a február 4-én Pozsonyba érkező csehszlovák kormány fogadtatásában részt venni nem kíván, a lelkiismereti szabadság súlyos megsértését látja. (...) A szociáldemokrata párt a tanári kart Pozsony munkásságának teljes szolidaritásáról biztosítja, és módot fog keresni, hogy ezen súlyos sérelem mielőbb orvosoltassék.”7 Pozsonyban a lakosság hangulata napról napra elkeseredettebbé vált. Nem vitás, hogy az Erzsébet Tudományegyetem bezárása, valamint tanárainak rendőri felügyelete alá helyezése egyértelműen a tanintézet küszöbön álló teljes felszámolását sejtette. A pozsonyi egyetem körül kialakult bonyodalmakba Vavro Srobár, Szlovákia teljhatalmú minisztere is belekeveredett, de néhány napon belül már maga T.G. Masaryk csehszlovák köztársasági elnök is kénytelen volt beavatkozni a dolgok menetébe. Az államelnök nehezményezte a Pozsonyban történteket, és 1919. február 9-én a következőket üzente Srobár miniszternek: „A pozsonyi egyetemet nem kellett volna bezárni. (...) Ez fölösleges ingerlés. Taktikai hiba volt felszólítani a tanári kart, hogy üdvözölje a kormányt, ha feltételezhető volt, hogy ezt visszautasítja. Meggondolatlan dolog a békekonferencia alatt fegyvert adni a magyarok kezébe, hogy lám mi elvesszük az ő kulturális intézményeiket. Ezt úgy kellett volna elintézni, hogy a beidézett rektorral közölni kellett volna, hogy az egyetem szlovák lesz, s ezért felkéretnek mindazok, akik ilyen feltételek mellett nem hajlandók tanítani, hogy folyó ügyeiket az egyetemen egy fél év vagy egy év alatt likvidálják és költözzenek el (...)” — intette nagyobb elővigyázatosságra T.G. Masaryk köztársasági elnök Srobár minisztert, illetve vázolta fel egy taktikusabb, a külföldi megfigyelők számára nem annyira feltűnő eljárás körvonalait.8 Minden valószínűség szerint az államfő nem titkolt rosszallásával hozható
