Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Az Erzsébet Tudományegyetem végnapjai az impériumváltás után (tanulmány)
Az Erzsébet Tudományegyetem végnapjai az impériumváltás után összefüggésbe, hogy a pozsonyi egyetem bezárása ekkor még csak átmenetinek bizonyult. A Szlovák Sajtóiroda (Slovenská tlačová kancelária) az egyetembezárással kapcsolatban megfogalmazott egy dementáló közleményt, amelyet táviratilag sürgősen leadtak a pozsonyi lapok szerkesztőségeinek. 1919. február 11-én, kedden a lapok már teljes terjedelmében közölték a közhangulat-csillapítónak szánt hírt: „Fel vagyunk hatalmazva a következők közzétételére”: — kezdődik a Szlovák Sajtóiroda közleménye. „Zoch pozsonyi zsupán a pozsonyi egyetem előadásait egy időre felfüggesztette, mert néhány egyetemi tanár ellenségesen viselkedett a Cseh-szlovák Köztársasággal szemben, és félő volt, hogy ellenséges érzületüket átplántálják a hallgatók közé is, ahogy ez részben már meg is történt. Az ezen tényből kifolyólag elterjedt hírek, hogy az egyetemet bezárják, a valóságnak nem felelnek meg, az előadások rövid időn belül ismét megkezdődnek, és az egyetem, mihelyt rendezett viszonyok állnak be, átszerveztetik, és pedig oly módon, hogy a Cseh-szlovák Köztársaság német ajkú polgárai is ki lesznek elégítve.”9 Az egyetem újbóli megnyitására 1919. február 18-án valóban sor került. Ezen a napon a délelőtti órákban megjelent az egyetem épületében Anton Štefánek, a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium oktatásügyi referense, valamint František Jehlička, az egyetem kinevezett kormánybiztosa. Stefánek felolvasta a tanári kar előtt minisztériuma előző napi rendeletét az egyetem megnyitásáról, valamint František Jehličkának az egyetem kormánybiztosává történő kinevezéséről. Ezután Jehlička kormánybiztos intézett a tanári karhoz egy aránylag békülékeny hangvételű, udvarias beszédet. Ebben hangsúlyozta, hogy bár ő az egyetem kinevezett kormánybiztosa, ez a tény szerinte nem fogja gátolni a tanintézet autonómiáját, elvégre ő tisztában van azzal, mit is jelent a „tudomány szabadsága”. A tanárokat minden esetre nem mulasztotta el figyelmeztetni, hogy tartózkodjanak a politikai szerepléstől, és csak a tanítással törődjenek. „Kérem tehát önöket, méltóságos és nagyságos uraim, hogy teljesen tanári hivatásuknak szenteljék magukat, és a tanításban, az egyetem vezetésében és a nyilvános szereplésben tartózkodjanak mindentől, ami a cseh-szlovák állam ellen való izgatás vagy tüntetés jellegét viselné magán. Szíveskedjenek, kérem, a tanulóifjúságra is hatni, hogy a tanulásba elmerülve hagyjon fel a politizálással, nevezetesen olyannal, mely a cseh-szlovák állam ellen irányulna. Ha ez így lesz, akkor az intézet háborítatlanul munkálkodhatik; ellenkező esetben azonban a kormány erélyes rendszabályokhoz volna kénytelen nyúlni (...).” Az egyetem jövőbeli sorsával kapcsolatban Jehlička még hangsúlyozta, hogy „a politikai viszonyok gyökeres változása” természetesen az egyetemi oktatást sem hagyhatja érintetlenül. „Szükséges lesz ugyanis oly tanerők alkalmazása, kik a tót nyelvet és irodalmat előadják, és mihamar aktuális lesz az egyetem teljes átszervezése és kiegészítése is.”10 Az egyetemen 1919 márciusában az előadások újból elkezdődtek, a tanintézet jövője azonban továbbra is bizonytalan maradt. Ezen a téren maga S. Zoch zsupán-kormánybiztos sem rendelkezett biztos információkkal, bár nem vitás, hogy szeretett volna ilyenek birtokába jutni. Amikor 1919. április 15-én Prágában járt T. G. Masaryk köztársasági elnöknél, a pozsonyi egyetem
