Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - NYELV ÉS ÉLET - Szabómihály Gizella: Törvény és gyakorlat(tanulmány)
Törvény és gyakorlat vű megnevezése szerepel, pl. JÁRÁSI HIVATAL KOMÁRNO, ANYAKÖNYVI HIVATAL OKOLICNÁ NA OSTROVE.36 A két említett belügyminisztériumi anyag megjelenése számos magyar többségű település önkormányzata, illetve egyes járási hivatalok saját hatáskörükben már elhelyeztek magyar nyelvű táblákat; a polgármesteri hivatalokat (a községi és városi hivatalokat) megjelölő magyar nyelvű táblákon a helységnév — a Keretegyezményre való hivatkozással — általában magyar, sőt egyes járási hivatalok (pl. a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal) esetében is így van. Úgy tűnik, a Belügyminisztérium egyelőre tolerálja ez a helyzetet. Ruszin, ukrán és roma nyelvű táblák egyelőre nincsenek, az utóbbiak többek között azért, mert az illetékesek a helyi lakosok negatív reakcióitól tartanak. Kisebbségi nyelvű utcanévtáblák is egyelőre csak magyar többségű helységekben vannak, akárcsak figyelmeztető, tájékoztató stb. feliratok — már, ahol az előző évtizedekben esetlegesen elhelyezett táblákat nem szerelték le. Egyelőre nem tisztázott, pontosan milyen információkat kell kisebbségi nyelven is közölni, illetve kinek a kötelessége ezeket a táblákat kihelyezni. A 4.§ 2) bek. szövegében passzív igealak fordul elő, a 7.§ 2) bek. szerint pedig az adott településen működő közigazgatási szerv feladata a kisebbségi nyelv használatának feltételeit megteremteni. A polgármesteri vagy a járási hivatalok azonban nem tulajdonosai azoknak az objektumoknak, amelyeken ezeket a feliratokat el kellene helyezni. Az érintett polgármesteri hivatalok részéről már megfogalmazódott az az aggály, hogy baleset esetén a kisebbségi nyelvű tájékoztató tábla hiánya miatt a sérült esetleg pert indíthat. 29. Az 1999. évi nyelvtörvény 4.§ 3) bek. szerint a közigazgatási szerv az ügyfél kérésére kisebbségi nyelven is tájékoztatást nyújt az általánosan kötelező érvényű jogszabályokról. A jogszabályok kisebbségi nyelvű publikálásának Csehszlovákiában hagyományai voltak, a hetvenes évek óta azonban ez a feladat mindinkább a kisebbségi sajtóra hárult, mely általában csak ismertetést közölt az állampolgárokat érintő fontosabb törvényekről. Ebből következően a jelenleg hatályos törvényeknek nem létezik autentikus magyar, ruszin, ukrán vagy német fordításuk, hogy a roma nyelvűt ne is említsük. A törvény nem tér ki arra, milyen legyen vagy lehet a hivatal által nyújtott információ. A belügyminiszteri irányelvek szerint az írásbeli tájékoztatásnak rövidnek kellene lennie, ki kell derülnie belőle, melyek voltak a jogszabály elfogadásának céljai és okai, valamint melyek azok az alanyok, amelyekre az eljárás vonatkozik. A törvénytervezet első változatában, valamint a koalíciós tanács és a kisebbségi tanács által 1999 júniusában megvitatott szövegben ez a rendelkezés még ilyen formában szerepelt: „az érintett közigazgatási szervek biztosítják, hogy a legfontosabb jogszabályok kisebbségi nyelven is hozzáférhetők legyenek'. A törvényjavaslat előzetes véleményezése során a legtöbben a „legfontosabb jogszabály)’37 és a „hozzáférhető' kifejezések értelmezésével kapcsolatban fogalmazták meg aggályaikat, illetve javasolták ennek a bekezdésnek az elhagyását. Az eredeti szöveg átfogalmazása ezen túl azzal is összefüggött, hogy a törvénytervezet indoklása szerint a törvény alkalmazása nem fog költségvetési többletkiadásokat eredményezni; a „hozzáférhetőség”
