Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - NYELV ÉS ÉLET - Szabómihály Gizella: Törvény és gyakorlat(tanulmány)
Szabómihály Gizella Az 1999. évi nyelvtörvény 3.§-a valójában az 1990 előtti jogi helyzetet állította vissza, van azonban egy korlátozó rendelkezése, ugyanis a 3 § 1) bek. szerint a helyi önkormányzat ülésein akkor használható a kisebbségi nyelv tárgyalási nyelvként, ha azzal minden jelenlevő egyetért. Mivel a képviselő-testületi ülések nyilvánosak, bárki megakadályozhatja például, hogy a testületi ülés magyarul folyjék, még ha minden képviselő magyar is (Kvarda—Gyurí- csek 1999a.-6),33 Ezt a rendelkezést kissé ellensúlyozza a 3§ 2) bek., mely lehetővé teszi, hogy a kisebbséghez tartozó képviselő az ülésen anyanyelvén szólaljon fel, de az esetleges tolmácsolás költségeit a helyi önkormányzatnak kell fedeznie. 28. Az utóbbi ötven évben a kisebbségi nyelvű nyilvános feliratok sorsa hasonló volt, mint a kisebbségi nyelvű írott szövegeké általában. A szocializmus idején a párt- és állami szervek több olyan utasítást hoztak, mely szerint a magyarlakta járásokban az intézményeket magyar nyelven is meg kell jelölni, s nyilvános helyeken magyar nyelvű tájékoztató, útjelző és figyelmeztető táblákat kell elhelyezni (Gyönyör 1987: 48-51). Ezeket a határozatokat azonban általában nem hajtották végre következetesen, s ezért magyar feliratokkal leginkább csak a nyugat-szlovákiai régió döntőben magyar lakosságú településein találkozhattunk. Az 1990. és az 1995. évi nyelvtörvények a hivatalosnak számító feliratokat „államnyelvűsítették”: az 1990. évi 528. számú törvény 3-S 4) bek. szerint a települések és településrészek, az utcák és közterületek megjelölése hivatalos nyelven történik, s lényegében ugyanígy fogalmaz az államnyelvtörvény 3-S 3) bek. d) pontja.34 A hivatalok megjelöléséről konkrétan egyik törvény sem szól, mivel azonban e törvények szerint a hivataloknak feladataik ellátása során a szlovák nyelvet kell használniuk, így a hivatali épületeken elhelyezett táblák szövege csak szlovák nyelvű lehetett. Az egyéb (tág értelemben vett) tájékoztató célú feliratokat az 1990. évi törvény nem említi, az 1995- évi államnyelvtörvény 8.§ 6) bek. szerint a nyilvánosság tájékoztatását célzó feliratok, reklámok szlovák nyelvűek, bár más nyelvre is lefordíthatok. Az 1999. évi nyelvtörvény több rendelkezése foglalkozik a törvény hatálya alá eső településeken elhelyezhető kisebbségi nyelvű nyilvános feliratokkal, ilyenek a közigazgatási szerv megnevezése [2§ 5), bek.], az utcanevek és más helyi földrajzi jelölések [4,§ 1) bek.], a nyilvánosságnak szánt egyéb fontos információk [4.§ 2) bek.]. E rendelkezések végrehajtása ugyanolyan vontatottan és felemás módon halad, mint a többi ponté. A hivatali épületeken elhelyezett táblák szövegével kapcsolatban a Belügyminisztérium már említett utasítása szerint mind a szlovák, mind a kisebbségi nyelvű táblán az adott település nevét csak szlovákul lehet feltüntetni, mivel az 1994. évi 191. sz. törvény értelmében a kisebbségi nyelvű helységnév csak a települések elején és végén elhelyezett közúti jelzőtáblákon használható.35 a Belügyminisztérium közigazgatási csoportja által 2000. 4. 20. dátummal kiadott, a 10/II/2 számú utasítás szerint a járási hivatalok, az anyakönyvi hivatalok, illetve kirendeltségeik épületein elhelyezendő, a hivatal kisebbségi nyelvű megnevezését tartalmazó táblák mérete 50x20 cm, rajtuk fehér alapon fekete betűkkel a hivatal kisebbségi nyelvű megnevezése, valamint az illető település államnyel
