Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)
Polgár Anikó játékainak nincs egy konkrét pretextusa a catullusi költészeten belül, bár utalások történnek az 5. és a 7. carmen csókmotívumára: „csak még ezerszer ezer reggelt / csak még ezerszer ezer éjszakát / örök szomjunknak csókjainknak / vége hogy ne szakadjon addig / amíg a fű újra s újra kizöldül / amíg a tenger újra s újra árad” (56. old.), Ipsithilla neve pedig a 32 carment idézi. A hendecasyllabus imitációja, a Catullus-versek szereplőinek (Lesbia, Calvus, Ipsithilla) felidézése az egész catullusi kisköltészetet evokálja, vagyis teszi meg a Rákos-ciklus előzményévé. Célunk tehát ez esetben nem lehet az, hogy a Rákos és Catullus egyes versei közti dialógusba belehallgassunk esetleg beleszóljunk; hanem a Rákos Catullus-élményéből született költészetet s a két költészettípus egymásra vetülését, konvergenciáikat és divergenciáikat kell megfigyelnünk és értelmeznünk Rákos Catullusa — ahogy már az előző alciklusokkal kapcsolatban is rámutattunk — elmélkedő és elemző jellem, vagyis teljesen levedli régi önmagát: „hogy hogyan élek amióta Lesbia feleségem lett és megváltott önmagámtól vagyis a régi gyötrött és gyötrő Catullustól ezernyi ál-okon mihaszna botladozótól elősorolom mostani életemet Calvusom figyelj hát” (54. old.) A régi „gyötrött és gyötrő” Catullus utalhat A szerelem játékainak ill- A hűség és hűtlenség játékainak főhősére, sokkal inkább azonban arra az antik költőre, akit Rákos egy szerelmi házasságot kötő, majd ebben a házasságban megcsömörlő 20. századi férfi szerepébe transzformál. Egyértelműen egy másik világ volt az, melyet Lesbia és Catullus megéltek „egykor valaha nagyon régen” (57. old). A Catullus által felépített világ („magamat rendeztem ilyenné” — 58. old.) letűntével annak legfontosabb alakja, Lesbia „unalmas árnyék”-ká (59. old) válik Ahogy a magánszférában Lesbia, ugyanúgy gyötri a költőt a közéleti szférában Caesar — ez a fő érve Rákosnak arra, hogy két, a társadalom fonákságait támadó és kifigurázó fejezetet is beépítsen a Lesbia-regénybe: A függőség játékait és A változatlan változó játékait. Az előbbiben a költészet és a hatalom viszonya a vezérmotívum, az utóbbiban viszont a iuvenalisi indignatio hevében megfogalmazott társadalombírálat. A függőség játékaiban a megszólítás, az „egyetlen imperátor” (imperátor unice) a 29. és 54. Carmenra utaL Az első vers mégis inkább a Tristia és az Epistolae ex Ponto Ovidiusát idézi, hiszen ezekben a művekben éleződött ki a leginkább a szerelem és a császár magasztalása közti konfliktus. A vers csattanója viszont catullusi: hízelgés vagy nyílt támadás helyett ugyanis (Catullus 49. carmenéhez hasonlóan) „rejtvényt” ad fel az olvasónak. Rákos rejtvénye azonban inkább csak stilisztikai fogás, hiszen nem sikerül megőriznie mindvégig a kétértelműséget Hasonlóan kevés értelmezési csatornát nyitnak meg az alciklus további, önmagukat túlmagyarázó versei is; ezek mindegyike magába foglalja ugyanis a szerző által javasolt értelmezést kifejező metatextust is. A „titokőrző hallgatag éjfél” kezdetű vers tanulsága: „nem Caesar nem leszel Caesarom / nem Lesbia
