Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)

Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény

míg téged csalván bestia lenne legott” (52 old.)

A Lesbia-regényt lezáró, s tulajdonképpen a Catullusi játékok középpontjába helyezett A lehetetlen lehető játékai című alciklus teljességgel túllépi a filológiai Catullus-regények kereteit. Nem véletlen tehát, hogy ezekben a versekben találjuk a legkevesebb szövegszerű megfelelést Catullus és Rákos között, s ezzel egyenes arányban a fikció és a narrativitás is itt ér legmagasabb fokára. Hieronymus szerint Catullus harminc évet élt — ezt az adatot több filológus is kétségbe vonta.23 Rákos filológiai érvek helyett a költőiség territóriumában jelöli ki a catullusi kronológia új határait és állomásait. Levelek, ill. naplószerű vallomások „szemléltetik” Catullus és Lesbia házasságának első, majd tizedik évét, valamint Catullus második házasságát Ipsithillával. Ifjú házasokként Catullus és Lesbia Rómában élnek: a költő hivatalt vállalt, esténként pedig társaságba járnak. Amint Catullus idősödik, egyre távolabb kerül a várostól: a tízéves házasok egy „csöndes vidéki házban” élnek „a sziklás sabinumi tájon” (56. old.), Ipsithillával pedig Thessaliába költöznek. Róma, az Urbs, a letűnt ifjúságot jelképezi számukra:

„azt álmodjuk hogy volt egy Róma

volt egy Lesbia s egy Catullus

kik sok bolondot cselekedtek” (57. old.)

Lesbia léte, Catullus hozzá fűződő viszonya s e felemás viszonyból fakadó költészete mindenestül Rómából nőtt ki, olyannyira, hogy magát Lesbiát is a legtalálóbban „gyűlölt-szeretett Rómánk leányaiként lehet definiálni.

Az alciklus négy fejezetre tagolódik. Catullus mindegyikben egyes szám első személyben referált, csupán a megszólított személye változik. Az első fejezet megszólítotja Calvus, Catullus költőbarátja, a többi háromé Lesbia — ezek közül az „írod Lesbia hírt vársz tőlem olykor” (57. old.) kezdetű levél, a másik kettő pedig talán naplóbejegyzés. A Lesbiához írt levél formáját tekintve a hendecasyllabus imitációja: a sorok (a két zárójelbe tett betétsort leszámítva) 11 szótagosak, s a második versláb (néhány kivételtől eltekintve) daktilus. Géher Istvánnál (Mi van, Catullus?, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984) találkozunk a hendecasyllabus hasonló imitációjával — ő Catullus kedvenc verslábának jellegzetességeként és az elnevezés szó szerinti értelméből kiindulva csak a szótagszámot tartja meg, sorainak pedig jambikus lejtést ad Rákos, ahogy a Catullusi játékokhoz írt első jegyzetében leszögezi, nem kívánja formahűen reprodukálni Catullus versmértékeit, „inkább a forma belsőbb hitelét, sajátosan catullusi súlypontjait, jószerével a »forma mögötti- vagy »formán túli« catullusi formát (tartalmat) szeretné visszaadni.” (39. old.). Ez a felfogása merőben szemben áll Devecserinek az antik versformákról vallott nézetével — Devecseri szerint ugyanis a forma érzékeltetése vagy sejtetése olyan kakofóni- át hoz létre, mintha egy karmester csupán sejtetve vezényelne egy zeneművet.24 Rákos antik versformáit sejtető szövegeit azonban nem az időmértékes sorok leépítése, hanem a modern szabad vers feldúsítása felől kell értelmeznünk. A versformára, ill. a Catullus-versek tematikájára való utalással Rákos a szövegek közti kapcsolatnak azt a típusát hozza létre, melyet Genette hipertextualitásnak nevez, „amelyben a pretextus egészét érinti az új szöveg egésze”, „s így tulajdonképpen tovább- vagy átírja azt.”25 A lehetetlen lehető