Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)
Polgár Anikó s takargatni is csak annyira amennyire az általános álszemérem megköveteli” (50. old) A vers alaphelyzetének ötletét a 13. catullusi carmen adja: ebben a költő lakomára hívja meg barátját, Fabullust. A lakomameghívásban a szerelemről is szó esik — bár Fabullusnak, ha lakomázni akar, szinte mindent magával kell hoznia (ételt, bort, szép lányt, szellemességet és vidámságot), ám valamit barátjától is kap cserébe: tiszta szerelmet (meros amores) és egy kenőcsöt, melyet Catullus kedvesének a Venusok és Cupidók ajándékoztak (nem unquentum dabo, quod meae puellae / donarunt Veneres Cupidinesque). Catullus tehát kedvesével (Lesbiával?) együtt fogadja Fabullust, a Rákos-re- gényben pedig fordítva: Fabullus látja vendégül mindkettőjüket. Minden bizonnyal Lesbia is jelen van, hiszen Catullus erre a csöppet sem álszemérmes hölgyre emeli poharát, s fel is ajánlja magát neki. A Rákos-vers tulajdonképpen egy epideiktikus szónoki beszéd parafrázisa. A szónok (talán az antik szónokok — Cicero, Cato — erkölcsi felfogását parodizálva) Lesbia szemérmetlenségét választja dicsérete tárgyául. Először a várható ellenérveket cáfolja meg azzal, hogy vitapartnereit képmutatóknak nevezi, s képmutatásukat több példával is illusztrálja. A konklúzióban így sokkal inkább kidomborodik az általános képmutatással szembeszegülő Lesbia magatartása, s a dicséret logikailag is indokolt lesz Rákos verse a szónoki beszédeken kívül az antik pohárköszöntők költészeti hagyományát is felidézi. Ezekhez elsősorban nem módszerével, hanem témájával kapcsolódik — szerelmére emeli poharát pl. Kallimakhosz a Görög Antológia X1I/51. versében. ' Rákos ciklusában Lesbia — Ovidius hősnőihez (heroisz) hasonlóan — levélben válaszol Catullusnak. A levél az ovidiusi heroidák hagyományának megfelelően disztichonban íródott. Rákos itt a Lesbia-vers közreadójaként tünteti fel magát, s (Géherhez hasonlóan) filológiai jegyzeteket ír a szöveghez így a közreadó szerint Lesbia valószínűleg egyik udvarlójával, Egnatiusszal íratta a verset, ám jegyzetében megemlíti azt a feltételezést is, miszerint Lesbia levelét maga Catullus írta, hogy megélje „az igazság másik felét”. A Lesbia-levél, ahogy azt Rákos megállapítja, a 72 catullusi Carmenra íródott válaszként, annak ellenére, hogy Lesbia „durva epigrammát” említ, s talán ez a vers tartható a legkevésbé durvának a Lesbiát támadó catullusi költemények közül. Ebben a költeményben erősen hangsúlyozódik a Rákos-költészet játékjellege. Lesbia „disztichonos játéknak” nevezi saját művét, s ez a vers a catullusi játékoknak egy újabb szerepcserével, a lírai alany újabb metamorfózisával járó fejezete. Rákos Lesbiája a panaszkodó Catullus-versek hangnemét imitálja, szerepeik tehát felcserélődnek: „sebzett hím hangján reszket e női sirám.” Valójában azonban, mivel többszörös áttételről van szó, a Lesbia-levél is Rákos modorát veszi fel, s a sértett szerelmes felháborodása helyett higgadt elmélkedéseket tartalmaz: Catullus jogtalanul vádolja Lesbiát hűtlenséggel, hiszen azelőtt, amikor lesbia a férjét csalta meg a költővel, Catullus maga volt a hűtlenség legnagyobb támogatója és szószólója: „persze mivel mást csal teveled hát isteni hölgy ő
