Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Mács József: Töretlenül (Gyönyör József 80 éves)
Gyönyör József nyolcvanéves vagy ha pártonkívüliek voltak, mint Gyönyör József is, megtűrték őket a munkahelyükön, de megalázásban bőven volt részük. A nemzetiségi minisztert és egy-két magyar miniszterhelyettest egyik napról a másikra menesztettek, a Nemzetiségi Titkárság intézményével azonban sokáig nem tudtak mit kezdeni, ahhoz nem is mertek hozzányúlni Sok huzavona után Tolvaj Bertalannak felmondtak ugyan, de helyére a pártközpont bizalmát élvező Sziegl Ferencet nevezték ki, a Nemzetiségi Titkárságot pedig főosztállyá fokozták le, csökkentették jelentőségét és súlyát Gyönyör Józsefnek nem kedvezett a változás, fekete báránynak tekintették őt az osztályon, akit szemmel kell tartani Ő persze tudását és gazdag tapasztalatát megtűrt helyzetében is arra használta fel, hogy cáfolhatatlan érvekkel ellensúlyozza az irányunkban felerősödő szlovák nacionalizmust, amely egyre leplezetlenebbtől anyanyelvű iskoláink felszámolását célozta meg az alternatív oktatás ránk erőltetésével, a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának a felszámolásával Mikor Duray Miklós vezetésével megalakult a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottság, Gyönyör József állásával játszva látta el a bizottságot a magyar oktatásügy siralmas helyzetét feltáró tényekkel! Tőle vándorolt az anyag fedőnévvel Duray Miklós jogvédő bizottságához, s a névtelenségbe burkolózó feladó nevét még Duray sem tudta. Sokan, köztük én is, Janics Kálmán Hontalanság évei című, akkor még kéziratban levő könyvének tulajdonítottuk a jogvédő bizottság nagy tájékozottságát! Gyönyör József neve senkinek nem jutott eszébe. Talán ennek vagy Gyönyör nagyfokú szerénységének tudható be, hogy a bársonyos forradalom után egyre inkább elfelejtkeztek a nyugdíjba vonuló s Egegre visszatérő GyönyörrőL Tudására, felbecsülhetetlen tapasztalatára nem volt szükség. Ő azonban akkor még nem hallgatott el, sorra jelentette meg értékes könyveit Államalkotó nemzetiségek, Mi lesz velünk, magyarokkal?, Határok születtek, Közel a jog asztalához, Terhes örökség. Mind mostanáig senki nem írt az övénél fontosabb könyveket. Trianon utáni életünket írta bele. Apránként kell olvasni mindegyikből, hogy magunkba szívhassuk belőlük a tanítást! Mert könyveibe temetkezve jövünk rá, mennyire satuszorításban élünk, mennyire az asszimiláció malmában őrlődünk. Gyönyör könyveit olvasva vesszük észre nemzeti közösségünk építményeinek ijesztő falomlását, legfontosabb tartópilléreinek (iskola, művelődés, anyanyelv- és helységnév-használat) lazulását, ropogását, tetőszerkezetüknek a beszakado- zását. Őt olvasva láthatjuk magunkat a sivatagi homok peremén élő, kétségbeesetten lapátoló embernek is, aki félti a házát, az udvarát a homoktól, és eszeveszetten lapátol. Minden erejét összeszedve szembeszáll a mindent beborítani akaró homokkal, nem akarja megadni magát. Mikor ezeket a sorokat leírom, már szomorú is vagyok. Mert Gyönyör József könyvei közül egy sem szerepel az ajánlott vagy kötelező olvasmányok között a szlovákiai magyar és a magyarországi középiskolákban és felsőoktatási intézményekben. Úgy épül a magyar—magyar kapcsolat, hogy nem ismerjük eléggé magunkat, Trianonig érő múltunkat, a kisebbségi sorsot. Még mindig csak a fontosságát hangsúlyozzuk, de keveset teszünk azért, hogy határon belül és kívül a tanulóifjúság Gyönyör József-alaposságú könyvekből ismerje meg életünket, hogyan terelnek ma is őrlő malmokba a bennünket érintő törvények és jogszabályok!
