Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Fonod Zoltán: Egy 65 éves fiatal költő információs bankja (beszélgetés)
A 65 éves Tőzsér Árpád köszöntése mindkettőt elveti. Marad számára a puszta szöveg mint alfa és ómega. A szöveg számomra is mindenek fölött fontos, hisz azzal dolgozom, de szerintem a valóság s a képzelet is szöveggé, formai elemmé tehet, mégpedig úgy, hogy ennek az új formai elemnek a jelentése már nem a valóság és képzelet eredeti jelentésével lesz azonos, hanem a versben és olvasóban kialakuló új, és semmilyen más eszközzel meg nem fogható kimondhatatlannal, egyszóval a művészi kommunikáció során a korábbi jelentés az alfabetikum egy plusz betűje lesz * A kortárs költők gyakorlatában a szöveg szövedéke nem mindig kap új szilárdságot. Az értelem költői inkarnációja nem vált általánosan meghatározóvá. Pedig Gadamer számára (az előbbi kifejezések ugyanis tőle valók) a vers ma is csoda, a versben visszatér a nyelv valamihez, ami alapjában maga: a gondolkodás és történés mágikus egységéhez a szó eljövetele a hang pótolhatatlan egyedisége egyben az értelem meghatározatlan többszólamú- ságát szólaltatja meg — vallja a modern irodalom pápája. — A szöveg szövedéke a klasszikusaink gyakorlatában sem kap szilárdságot. A szilárdság az olvasóban alakul ki, s mindig csak egy-egy pillanatra. Régen rossz annak a versnek, amelynek a jelentései kimeríthetők, megszilárdíthatók. Természetesen Gadamer sem szilárdságpárti. * Azon kevesek közé tartozol, aki költőként megkülönböztetett figyelemmel követi a filozófiai áramlatokat. Mennyire biztonságos a követési távolságod? — Ha arra gondolsz, hogy verseim nem csúsznak e át időnként a száraz bölcseletbe, akkor remélem, hogy lehet a válaszom nem. Viszont ha a teoretikusoknak, filozófusoknak szabad átkalandozniuk a lírába (Nietzsche és Derrida között a bölcselet mindig tömény líra is), akkor - mértékkel - mért ne kalandozhatna át a lírikus is a bölcseletbe? A múzsák és a különböző tudatformák termékeny keveredésének a korát éljük. * Hazai vizekre evezve, hogyan ítéled meg a magyar irodalom helyzetét Szlovákiában az elmúlt fél évszázadban? A másodkéz irodalmának fenyegetése (mely a két világháború közötti kisebbségi irodalmakban ott kísértett) megszűnt; értékteremtés dolgában hogy állunk? — Úgy vélem, nagyrészt még mindig komprádor, azaz értékközvetítő és nem értéktermelő irodalom vagyunk. Ékes bizonyítéka ennek a legtöbb könyvet kiadó kiadónk, a Kalligram működése: évi termésének csaknem egész egy negyede származik hazai magyar szerzőktől. Még mindig nagyon kevés az olyan írónk, aki meghatározóan beleszólna a magyar irodalom egészének az alakulásába. Az erdélyi magyar irodalomnak legalább 10-15 ilyen jelenkori írója-költője van, a vajdaságiaknak is van majdnem annyi, nekünk 1-2 Miért van ez így? Nagyon régen foglalkoztat e rejtély, nem tudok rájönni a nyitjára. Már az is megfordult a fejemben, hogy esetleg a nyelvünkkel van baj. Hogy eddig mindig az irodalmi életünkben, az intézményeinkben kerestük a hibát, holott esetleg egyszerűen a nyelvérzékünk nem elég szilárd, hogy magyarul szólva: nem tudunk magyarul szólni. Tudom, hogy ez így mellbevágó, de
