Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Miniportrék erdélyi írókról, szemelvények
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM egyre nagyobb kétellyel tekint e jelentősnek ígérkező irodalmi esemény elé Sütő híveinek és bírálóinak hatalmas tábora. Mert ilyen is van. A Sütő-hívők a legnagyobb élő magyar írónak tudják bálványukat, az ellentábor afféle jobb Illyés-, Tamási Áron- vagy Németh László-epigonnak. Nem a mi dolgunk ítélkezni a jövendő helyett. Bálint Tibor: Zokogó majom „Hőseim, kívül rekedvén a városon, s minden szervezeti életformán, már csak látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása” — vallja Bálint Tibor, a kitűnő erdélyi író regényéről, a Zokogó majomról, amely a tévé jóvoltából immár százezrek ismerőse lett. Kétségtelen tény, hogy a romániai magyar irodalom reneszánszát éli Magyarhonban, ám az is kétségtelen, hogy Bálint regénye a mai erdélyi próza első vonalába tartozik, legföljebb Székely János vagy Szilágyi István regényei vehetik föl vele a versenyt. Az is tény továbbá, hogy ez a kitűnő külvárosi alapanyag ugyancsak alkalmas arra, hogy a tévé milliós nyilvánossága elé kerüljön s annak tetszését elnyerje. Más kérdés, hogy a különben kiváló előadógárda hogyan tud megküzdeni az alapanyaggal, milyen minőséget kerekít az eleve kincsesbányának tekinthető nyersanyagból. Nos, az előadógárda valóban ideális. Madaras Józsefnél lámpással sem lehetne találni talán egész Európában ideálisabb Vincze Bélát. Igaz, talán túl Madarasra sikerült ez a Vincze, ám amit ezzel elveszít a réven, visszanyeri a vámon. Bánsági Ildikó Böskéje, Szombathy Gyula remek kis Hektóra telitalálat. Szombathy ezzel a szereppel alighanem végleg befutott. A nagy hármas mellett kissé színtelenebbek a többiek, de még a kisebb epizódszerepekben is tucatnyi remek alakítással találkozunk. Mindezek ellenére miért érezzük mégis, hogy még ez a feldolgozás sem volt az igazi? Nemcsak azért persze, mert minden adaptáció törvényszerűen elmarad a vérbeli nagy regények mögött, ahogy a fénykép sem tudja híven visszaadni a sokdimenziós világot, más okok is közrejátszottak abban, hogy a sorozat végül is csak közepesre sikeredett. A rendezés volt, sejtésünk szerint, a ludas. Egyrészt, mert a fiatal Várkonyi Gábornak természetszerűen csak homályos elképzelései lehetnek a negyvenes évek Kolozsvárának külvárosi világáról, másrészt, ami ebből logikusan következik, hogy hiányos ismereteit- élményeit túldekorált — romantizált külsőségekkel igyekszik pótolni. Mindezek ellenére a sorozat mégsem volt hiábavaló vállalkozás, mi legfeljebb azzal toldhatnánk meg hiánylistánkat, hogy megkérdezzük: vajon mikor kerül pesti képernyőre már egy csehszlovákiai magyar regény is?
