Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Miniportrék erdélyi írókról, szemelvények
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM Bodor Ádám „Két héttel azelőtt, hogy meghalt, Borcan ezredes magával vitt terepszemlére a dobrini erdőkerület egyik kopár magaslatára. Arra kért, tartsam nyitva a szemem, főként az út menti berkenyés bozótot figyeljem, megérkezett-e már a csonttollú madár. Ősz közepe volt, a cserjés idegen hangoktól zsibongott.” Bombaként robbant 1992-ben, alig egy-két évvel a rendszerváltás után az 1936-ban született s Erdélyből Pestre emigrált Bodor Ádám regénye, a Sinistra körzet. Valahol a Kárpátok hegyláncai közt egy velejéig irracionális világban vagyunk. A regény hősei egy bornírt társadalom foglyai. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. A Sinistra körzet megjelenéséig kevés jel utalt arra, hogy a korszak egyik nagy magyar regényét Bodor Ádám írja meg. Noha Plusz mínusz egy nap című elbeszéléskötetének novellái alapján már készített filmet Fábri Zoltán, az író neve szinte teljesen ismeretlen volt. És mégis... A Sinistra körzet nyolc íve messze lekörözte elődeinek és kortársainak teljesítményeit, s Nádas meg Esterházy mellett sikerrel vette föl a kesztyűt a magyar regény világviszonylatban is jelentős sikereinek küzdelmében. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. A körülmények ismeretében nem nehéz kitalálni, hogy ez a Kárpátok övezte Dobrin, a Ceausescu Romániája és a Szovjetunió közötti határ senkiföldje. Amelytől borzalmasabb helyet Európa közepén, a harmadik évezred küszöbén nehezen találhat író hősei számára. Egy bizonyos: Bodor Ádám azon kevés magyar írók közé tartozik, akik senki mással össze nem téveszthető szuverén világot teremtettek. Olyan világot, amelyből mindenki a maga módján menekül: külföldre (Andrej vagy Géza Hutira), halálba (Béla Bundasian), magányba (Géza Kökény) vagy a lefokozott, animális létbe, hogy ami nem embernek való, azt ne kelljen emberi öntudattal elviselni. „Görögország felé megint csak a Baba Rotunda-hágón vezetett a legrövidebb út. Éjnek évadján a lenyugvó hold csöndjében érkeztem a tetőre, sítalpaim ezüst szalagja most is ott kanyargót tisztásokon át a Kolinda-erdő búvópatakjai felé. Utoljára még átjárt egy kis jóleső meleg: azért mégsem tűnik el erről a tájról nyomtalanul.” Egy ilyen autonóm világot, mint amilyen a Bodor Ádámé, persze nehéz megteremteni, s még nehezebb megtartani. Pedig a Sinistra körzetet rövidesen követte az ugyancsak Bodor novellájából készült Gothár Péter-film, A részleg. Egy újabb remekmű. Az 1999-es könyvhétre pedig megjelent az újabb regény: Az érsek látogatása. Mintha itt is rendszerváltozás történt volna — olvassuk a fülszövegben —: a falu és az egész környék urai az egykor rettegett hegyivadászok helyett most már papok. Igaz, a pletyka szerint csupán szakállt
