Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Miniportrék erdélyi írókról, szemelvények
kortárs Magyar irodalom CSELÉNYI LÁSZLÓ Sütő András „Egy napon így szólt anyám: — írhatnál rólunk is valami könyvet. — Nocsak! — néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos? — Igaz legyen, mondta.” így kezdődik az utóbbi évtizedek magyar prózájának egyik legsikeresebb, s az erdélyi magyar irodalomnak alighanem legsikeresebb könyve, az Anyám könnyű álmot ígér című Sütő András-kötet. Szándékosan írok kötetet, mert regénynek nem nevezhetem, elbeszélés- vagy esszégyűjteménynek sem. Igaz, a szerző maga műfajmegjelölése Naplójegyzetek. Ám három évtized múltán mindenképpen megkérdőjelezhetjük, ezt a kissé lekezelő minősítést, hisz sokkal több ez a mű egyszerű naplójegyzeteknél. Ha hasonlítani akarjuk valamihez, akker a Puszták népe jut mindenekelőtt eszünkbe, avagy, hogy egy hozzánk közelebbi példát említsek, a Vajúdó parasztvilág, Duba Gyula könyve, amely történetesen ugyancsak a hetvenes évek elején íródott. Sütő persze nem kezdőként írta ezt a könyvet, az ötvenes-hatvanas években már jelentős írónak számított (Egy pakli dohány, Félrejáró Salamon), ám az egyetemes magyar irodalom első vonalába ezzel a kötetével került. „Sütő »naplójegyzetei* történetek és dokumentumok tükrében mutatják be szülőfaluja, általában az erdélyi magyar szórványok gondok közt telő életét, nemzetiségi megpróbáltatásait” — írja Pomogáts Béla „Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban” című kismonográfiájában. „Feleslegesen elrontott emberi életekről beszél, szomorú tapasztalatokat idéz föl, az, ami történt, rengeteg hiábavaló szenvedést okozott, s az írói tanúvallomásnak ezekről a szenvedésekről kell számot adnia. ”A legsajgóbbak az elnémított emlékek” — mondja Sütő, s ezeket az emlékeket fűzi láncra a történet során. Meglepő, hogy a per excellence elbeszélőnek indult Sütő nem prózával, hanem esszékkel és drámákkal folytatja. Az Anyám könnyű álmot ígér párdarabjának tűnő Engedjétek hozzám közel a szavakat éppúgy nem próza, mint ahogy nem az a Nagyenyedi fügevirág című gyűjteményes kötetében összegyűjtött „esszék, tűnődések”. Benne a nevezetes Perzsák című útirajz, amelynek drámai változata, A szuzai menyegző a szerzőnek egyik legsikeresebb munkája volt. Mint ahogy általában elmondható, hogy legnagyobb sikereit, az „Anyám” mellett, éppen színpadi műveivel érte el. (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel, Advent a Hargitán). Nagyobb prózát immár évtizedek óta csak ígér Sütő. „Harang a szélben” címmel készül állítólag egy nagyobb regénye, ám ahogy rohannak az évek,
