Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - KEGYELET - Vajda Barnabás: Száz éve halt meg a viktoriánus kor nagy különce, Oscar Wilde (1854—1900)

Száz éve halt meg a viktoriánus kor nagy különce

könyvében: „A dekadencia önimádata, irtózása a természetestől és mindenféle mozgalmi aktivitástól, a férfiasság megvetése és a művészet szerepének eltúlzása — a maga angol képviselőjét az ún. esztéták körében találta meg, akiknek a vezére Oscar Wilde.”3 Wilde csak évekkel később, a readingi börtönben olvasta Nordau könyvét, s mindjárt megpróbálta mentőövként használni. Börtönhatóságokhoz írt levelében, melyben idő előtti szabadonbo- csátását kéri, utal Nordaura, aki szerint ő (Wilde) beteges szexuális beállítottságú, ezért gyógyításra van szüksége, nem büntetésre. 1897-ig tartó fogságából e kérvényen kívül már csak két írást küldött a napvilágra: A readingi fegyház balladájá-t és egy bűnbánó sirámot, a De Profundist. Ez utóbbi művét — melynek címéül Dávid király 130. zsoltárának kezdősorát (A mélységből kiáltok...) választotta — ahhoz az emberhez írta, aki miatt ígéretes karrierje derékba tört: lord Alfréd Douglashez

Wilde homoszexualitása viszonylag ismert, ám e kapcsolat részleteit s különösen a másik érintettet homály fedi Az angol-skót kettős kötődésű Douglas család gyökerei az arisztokratikus múltba vesznek. Mindenesetre a gyermek Alfréd az anyagi kényelem mellett megörökli az úri élet terheit is: a túlkényeztető anyát, a zsarnokságra hajlamos apát, aki címe szerint Quensberry márkija, valamint egy családi elmezavar terheltségi vonalát is. Alfréd meleg hajlamai Wichesterben, az angol felső tízezer üvegház-iskolájában ütköznek ki, ahol nem csinálnak nagy ügyet az azonos nemű tinédzserek vonzódásából. Az egymásban gyönyörködés és az epekedő levélváltások bocsánatos bűnök ebben a zárt, kizárólag csak fiúkat oktató közegben, viszont a csókolózás kerülendő. Végleg eljőve az oxfordi Magdalén College-ből (korábban Wilde is ide járt iskolába) Alfréd már számos homoszexuális kapcsolatot maga mögött tudott, de az egynemű szex „éles” változatával csak 1892 januárjában, Oscar Wilde chelsea-i lakásán ismerkedett meg4. Ami ekkor románc volt számukra, azt Wilde is nagyon másként látta utólag, a De Profundis körmölése közben: „Semmibe sem vettem mások életét. Megragadtam a gyönyört, amikor vágytam rá, és továbbadtam, ha meguntam. Hagytam a kéjvágyat eluralkodni magamon” (V.B. fordítása)

Már a Dorian Gray megjelenése után sejteni lehetett Wilde szexuális orientációját, s ugyanerről árulkodott az 1895-ös The Importance of Being Earnest is. Az „Earnest-Ernest” ugyanis szójáték. A darab egyik főszereplője az identitását kereső Jack, aki nemcsak őszinte (earnest), hanem az Ernest álnevet is használja. A szójátéknak ráadásul van egy harmadik jelentése is, mert a múlt század végi angol argóban az „earnest” kifejezés a melegekre vonatkozott5. (Milyen jól mulathatott magában a szerző, amikor darabját e cím alatt láthatta játszani a londoni színházakban!) S ha valakinek még maradt kétsége, elég beleolvasni abba a levélbe, amelyben Wilde Alfrednek egy hozzá írt, „I lőve a lőve, bút nőt as other mén” kezdetű szonettjét köszöni meg: „Egyetlenem! Szonettedet szépnek találom; s micsoda boldogság, hogy rózsaszirom ajkaid nemcsak muzsikára, hanem őrült csókokra is termettek. Karcsú arany lelked szenvedély és költészet képében jár előttem. Tudom, Hyacinthus, kit Apolló oly őrülten szeretett, te voltál a görög időkben.”6

Sok derék, pofaszakállas angol atya keresztülharapta volna sétapálcáját, ha fiához ilyen levelet írt volna egy másik férfi. Holott Quensberry márkija ennél