Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KEGYELET - Vajda Barnabás: Száz éve halt meg a viktoriánus kor nagy különce, Oscar Wilde (1854—1900)
Vajda Barnabás kevesebbért is nagyon dühös tudott lenni. Skrupulusai nem voltak (a The Importance... egyik előadására pl. egy kosárnyi fallosz alakúra faragott zöldséggel érekezett7, fia hírnevét azonban legalább annnyira szerette, mint szeretett győzni a lóversenyeken. Megnyerte a Wilde elleni becsületsértési pert is, melynek során „Wilde az új artisztikus világnézetnek valóságos manifesztu- mát mondta el a bíróság előtt”8. Azt még végignézhette az öreg, a három bírósági tárgyalás végén Wilde miként válik mindenétől megfosztott, bukott emberré, attól azonban a halál megkímélte, hogy megtudja: fia Wilde-ot párizsi száműzetésébe is követte, s amíg bírta, pénzzel is támogatta. Lord Alfréd Douglas későbbi, az apja és Wide halálát követő pályája bővelkedik fordulatokban. Először is — részben menekvési céllal, részben egykori dublini barátja iránt érzett nosztalgiából — körutat szervezett magának Amerikában. „Arra gondoltam — nyilatkozta —, elveszek egy dúsgazdag amerikai lányt, aki történelmi nevemért és rangomért hajlandó hozzám jönni”9, s nem is titkolta, hogy jövendőbelijének pénze lenne a visszaút a társadalmi megbecsülésbe. Amerikában mégsem, csak visszatérve Angliába talált magának asszonyt; Olive Custance-szal egy közös gyermekük is született. Nyilvános megaláztatása az első világháború alatt is folytatódott, ugyanis akármelyik katonai egységhez akarták beosztani, mindenütt fellázadtak ellene a társak. így keveredett a politikába, ahol zavart, inkonzekvens viselkedése egészen extrém formát öltött. Magát a szélsőjobboldaliak törekvéseivel azonosítva, politikai hadjáratot indított a kémek és a fölforgatók ellen. Noel Pembertonnal, az angol parlament korabeli Le Penjével együtt 47 000 nevet gyűjtöttek össze, akik szerintük „perverz, németbérenc felforgatóként” működtek angol földön10. Csoda lett volna, ha zagyvaságaik miatt nem kerültek volna bíróság elé, de még nagyobb csoda, hogy végül fölmentették őket. Sikerük egyik kovácsa éppen Alfréd Douglas volt, aki magukat védve a perben, Oscar Wilde erkölcsromboló hatásáról szónokolt: „Azt hiszem, mindenkire ördögi hatással volt, akivel találkozott, s úgy vélem, ő a legsátánibb alak, aki a reformáció óta létezett. Az ördög szolgája volt ez az ember, akinek egyetlen életcélja a becsület kigúnyolása és rágalmazása volt, s aki megpróbálta folyamatosan aláásni az erkölcsi értékeket minden lehetséges módon, szexuálisan és máshogyan.”11 A lord életrajzírója, Douglas Murray szerint az egyori barát ilyetén megtagadását csak az magyarázhatja, hogy Alfrédén ekkor már nyilvánvalóvá váltak az öröklött elmebetegség jelei.12 A két világháború közti időszakban zajlott a lord emberi drámájának utolsó felvonása. Hátralévő életében lényegében állandóan pereskedett, ha valaki Wilde-hoz fűződő kapcsolatáról írt. A bíróságon viszont egyszer sem sikerült bebizonyítania, hogy nem álltak homoszexuális kapcsolatban, így az alperesek fokozatosan utolsó pennyjét is elnyerték. Katolikus hitre tért, aztán meg antiszemita rigmusokat farigcsált protofasiszta lapoknak, végül megvádolta Winston Churchillt, hogy ő adott parancsot 1916-ban Lord Kitchener brit hadügyminiszter Oroszországba tartó hajójának elsüllyesztésére, így segítvén elő a „zsidó bolsevikok” hatalomra kerülését13. Amit a gyermekükért pereskedő felesége, a fecsegő újságírók és a háborús kémkedéssel vádoltak nem tudtak elérni, azt most kiperelte Churchill: rágalmazás miatt Douglas börtönbe került.
