Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KEGYELET - Vajda Barnabás: Száz éve halt meg a viktoriánus kor nagy különce, Oscar Wilde (1854—1900)
Vajda Barnabás Száz éve halt meg a viktoriánus kor nagy különce, Oscar Wilde (1854—1900) Azt mondta magáról, hogy mindennek ellen tud állni, csak a kísértésnek nem, s ez alighanem igaz is volt, mert pályája a dublini jómódból az ismertségbe, az ismertségből a kényeztető hírnévbe, onnan pedig a tökéletes emberi bukásba vezetett. 1888 és 1895 között híres író volt: Happy Prince c. meséje, a The Picture of Dorian Gray c. regénye és főleg színpadi komédiái elbűvölték a korabeli angol publikumot. Bár Babits szerint dialógusai „túlbrilliánsak és túlszellemesek”1, a wilde-i pengeváltásszerű párbeszédmód máig az angol színház legkarakterisztikusabb vonása. Az a tény pedig, hogy még életében voltak olyan esték, amikor egyszerre öt londoni színházban játszották darabjait, azt bizonyítja, hogy a korhangulat szárnyára vette Oscar Wilde-ot. Karrierje példátlan magaslatok felé ívelt. Hazájában ő fogalmazta meg először a 1’ art pour 1’ art művészi elvét, miszerint a művészet sem politikai, sem morális célokat nem szolgálhat, csakis az esztétikumot. Hedonista életmódján („Híres akarok lenni, vagy ha nem híres, akkor hírhedt”), különc dandyzmusán („Önmagunk imádata egy életfogytig tartó románc kezdete”) eleinte mulatott a közvélemény. 1894-es Salome című drámája viszont már jelezte, mily eltökélten munkálkodik Wilde azon, hogy az esztétizmus jegyében saját művészetét is megszabadítsa az erkölcs feszélye alól. Az Aubrey Beardsley erotikus illusztrációival díszített Salomén mélységesen fölháborodtak a Viktória-kori olvasók, a színházi változatot pedig be sem engedték mutatni a benne található „provokatív erotikus motívumok” miatt2. De ezt még mind megbocsátották volna neki. Pályája akkor tört végleg derékba, amikor kiderült, hogy a nős, kétgyermekes Wilde férfiakkal is szexuális kapcsolatban áll, s 1895-ben egyik barátjának apja pert indított ellene. A „homoszexuális tevékenység” miatt rászabott kétévnyi tömlöcbüntetés letöltése után Wilde elhagyta az országot. Testben és lélekben megtörve, szegényen halt meg Párizsban Irodalomtörténeti kontextusba helyezve pályáját ma már megállapítható, hogy alkotásai és extravagáns élete markánsan szemléltetik az európai irodalom posztromantikus lendületvesztését. Wilde irodalmi hírneve a cellaajtó csattanásával ért véget, élete azonban már azelőtt is elrettentő példa volt polgári körökben, mielőtt homoszexualitása nyilvánosságra került volna. A német Max Nordau már 1892-ben, a századvég önpusztító hangulatát, a fin de siécle lankadtságát és amoralitását ecsetelve őt hozza föl a dekadens esztéta mintapéldájául Entartung (Elkorcsosulás) c.
