Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - KEGYELET - Bábi Tibor: Éjszaka (vers)

Éjszaka

de felcsilingel a hideg csillárfény. Ülsz, belefülelsz az éjszakába, az áttetsző, furcsán remegő csendbe, egy hajó kürtje bődült búcsúzóul a Dunán, a szobád

szűk térközébe hirtelen betódul a sötét égbolt, a zajos, zűrös világ s a távoli, távoli tenger — nyüzsgő, eleven partjaival, zsúfolt kikötőkkel.

Utak, utak, ti végtelenbe törők! Mindezt megjártad,

magaddal hoztad e ház és otthonod fedele alá;

most már otthon vagy abban a világban, e négy fal között is.

Mégis lepihensz, mert hosszú volt az út, hosszú volt a nap!

Az éjszakának adod át magadat. Behunyod nehéz szempillád, s alszik, elaludt megfáradt, súlyos tenyered.

(Hét, 1976)