Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - KÖSZÖNTŐ - Szeberényi Zoltán: Lehocky Teréz, a novellista és a prózaíró. Rákos Péter, az európai formátumú tudós
KÖSZÖNTŐ Az Irodalmi Szemle munkatársai és a szlovákiai magyar irodalom egész olvasótábora nevében szeretettel és tisztelettel, sokéves alkotó munkásságuk iránti megbecsüléssel köszöntjük írótársadalmunk két kiemelkedő alkotóját., Rákos Pétert 75. és Lehocky Terézt 80. születésnapja alkalmából. Mindketten a tevékeny élet és szüntelen alkotómunka példaképei. Személyiségükhöz méltatlan lenne a szóvirágos köszöntő. Ünnepi méltatás helyett röviden felidézzük munkásságukat. A köszöntőhöz társulok nevében jó egészség és töretlen alkotókedv mellett nyomatékosan kívánjuk mindkettőjüknek, amit Fónod Zoltán kérdésére Rákos Péter kívánt magának és az általa megbecsülteknek kerek három évtizeddel ezelőtt a „mesebeli” három kívánság jegyében: „először is bátorságot, hogy meg tudjam változtatni, ami megváltoztatható; másodszor nyugalmat, hogy el tudjam viselni, ami megváltoztathatatlan; harmadszor pedig bölcsességet, hogy ezt a kétféle dolgot meg tudjam különböztetni egymástól." Úgy legyen! Lehocky Teréz, a novellista és a prózaíró Az ötvenes években szokatlanul nagy számban tevékenykedtek nőírók a szlovákiai magyar irodalomban. Az elsők között megszólaló Gály Olga mellé az évtized folyamán felzárkózott Nagy Irén, Moyzes Ilona, Simkó Margit, Dávid Teréz, Ordódy Katalin, Lehocky Teréz, a gyermekíró Verseghy Erzsébet és mások. Érdekes módon a férfi írók legtöbbjével ellentétben nem a népi-pa- raszti szellemiséget és élménykört kultiválták, hanem inkább urbánus, városipolgári témakörben alkottak. Az egyik legtehetségesebb prózaíró Lehocky Teréz volt, aki kedvezőbb körülmények között nyilván többre lehetett volna képes. Későn induló írói pályája akkor tört meg, amikor a tehetsége kibontakozóban volt. Sikeres novelláskötetek után a kényszerhallgatás kora következett. A Prágai Tavasz bukását követően állását veszti, kizárják az írószövetségből és teljes moratóriummal sújtják. Rehabilitációjára 1989 után került sor. A hosszú hallgatás azonban elapasztotta írói vénáját, csupán néhány karcolat és frappáns novella erejéig tért vissza az irodalomba. Őshonos pozsonyi családban született (családi nevén Viezler), e soknemzetiségű, gazdag történelmi hagyományokkal rendelkező, polgári szellemű város kultúráját szívta magába. Széles körű humán műveltségre tett szert, a kolozsvári egyetemen keleti nyelveket és görög-latin filológiát tanult, Pozsonyban jogi diplomát szerzett. Hosszú évekig törvényszéki bíróként dolgo
