Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - KÖSZÖNTŐ - Szeberényi Zoltán: Lehocky Teréz, a novellista és a prózaíró. Rákos Péter, az európai formátumú tudós
KÖSZÖNTŐ zott, ebben a beosztásban a félresiklott emberi sorsok, tragédiák tömegével ismerkedett meg, sokáig ez a tapasztalat képezte irodalmi munkássága élményalapját. írói pályája az ötvenes évek közepén indult. Eleinte jogtudományi szakcikkeket, tanulmányokat írt. Később bírósági élményeiről számol be belletrizált formában, novellákba, elbeszélésekbe sűrítve emberi sorsokat, megtörtént eseményeket. írásait eleinte bizalmatlanság fogadta a szerkesztők és irodalompolitikusok részéről, mert nyoma sem volt bennük az ötvenes évek kötelező hurráoptimizmusának, sematikus ábrázolásnak. Sokszor súlyos tragédiák körvonalai bontakoztak ki műveiben, olyan emberi magatartásformák, melyek nem igazodtak a kor elvárásaihoz és sablonjaihoz. Kulturált, széles körű irodalmi tájékozottságra és filológiai iskolázottságra valló stílusa, narrátori készsége, feszültség- és hangulatkeltő képessége révén érdekes és tanulságos, de művészileg halványabban kimunkált, a publicisztika néhány vonását megőrző olvasmányokkal szolgált a hazai lapok, főként az Irodalmi Szemle olvasóinak. Prózai munkásságának legjava a Foltok a napon (1962) és a Moloch, az isten (1965) című kötetekben olvasható. Mindkét gyűjtemény kedvező kritikai visszhangot keltett. Turczel Lajos egy terjedelmes tanulmányban vizsgálta írói műhelyének sajátosságait (Vizsgálódások egy író műhelyében). Elemző írásában felrótta az írónő leginkább szembetűnő fogyatékosságait, leginkább a naturalisztikus ábrázolás iránti vonzalmát, de rámutatott legjellemzőbb tulajdonságára: „...az írónő a bírósági anyagon kívül közvetlen társadalmi élményekkel és környezetismerettel is rendelkezik, tolla nyomán sikerült novellák, novellarészletek formálódnak... a múlt és a közelmúlt, városi, kispolgári és proletár környezetben mozog a legotthonosabban. Ebben a környezetben szemmel láthatólag olyan közvetlen helyi ismeretei vannak, amelyek képessé teszik arra, hogy a bírósági esetekből merített történetei mögé hiteles társadalmi hátteret és atmoszférát teremtsen.” Feltehetően a magánéletében bekövetkezett változások, fordulatok következtében a hatvanas évek másik felében egyre ritkábban szólal meg szépíróként. A megjelenő írások művészi fejlődése meggyorsulásáról tanúskodnak, a legmarkánsabb változások a fikció fokozottabb szerepében és kifejezőeszközei erősödő belletrizációjában mutatkoznak meg. A kilencvenes évek elején rehabilitálták, írószövetségi tagságát felújították, de a régi alkotóerő és teremtő ihlet nem tért vissza. Egy-egy érett karcolat, elbeszélés jelzi jelenlétét irodalmi életünkben. A környezetéből származó értesülések szerint kiadatlan kéziratai várnak megjelenésre. Irodalomtudományunk, irodalomkritikánk mindenesetre még tartozik életműve számbavételével és mérlegével.
