Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - Danuša Dragulová-Faktorová: Hóvirág (elbeszélés)
Hóvirág — Ön még emlékeik rá? — Igen, rég láttuk egymást... — Gyakran van éjjeli szolgálatom, kevesen vagyunk. Meg aztán sok egyéb elintéznivaló is akad — vágott a szavába magyarázatképpen. — Kétszer meg is látogattam magát. Egyszer valami kivizsgáláson volt, másodszor meg éppen akkor tért magához a narkózisból. — Tudom, mondták — bólintott. Kis idő múlva hozzátette: — Azt hiszem, ez segített rajtam... — Kérem? —... hogy most az élők közt vagyok. A doktornő közben bekapcsolta a biztonsági övét, amit már előbb a kezében tartott. A másik keze tele volt a hóvirágcsokorral. Üde szirmai eltakarták a doktornő finom mutató- és hüvelykujját. Most vette észre, hogy az injekció üvegével megsértette. Délelőtt reszuszcitált egy pácienst. Nagyon hasonló lelet volt a gyomrán, jutott az eszébe. Az a férfi több mint fél év óta a páciense volt, de egy hónappal ezelőtt még nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik a vég... — Mehetünk? Bólintott. Bekapcsolta a sebességet és gázt adott. Fordította Vércse Miklós Janiga József: Kanális, olajtempera, 1989
